2011. február 24., csütörtök

Szép kis nap

Vannak olyan napok, amikor legszívesebben bezárkóznék egy gyerekmentes kapszulába és csak olvasnék, aludnék. Ez a nap is ilyen antiszocra sikeredett, megspékelve azzal, hogy Mira is hozta a formáját. A délelőtt jól telt, bújócskáztunk, ezt nagyon szereti. Vicces és jó rekeszizomgyakorlat, amikor meglátom a kanapé mögött guggolva a kis bőrpapucsával toporogni. Megjegyzem, nagyon ügyesen megjegyezte az összes búvóhelyet, s ahányszor újabbakat találtam ki, a következő rundban már azokat is ellenőrizte. És a falnál marad, míg tízig számoltam, utána indult csak a keresésemre.

De a délelőttel nem volt vége a napnak. Délután én is ledőltem, mégis rossz szájízzel ébredtem, mintha fejbevágtak volna. Ez nagyjából rányomta a bélyegét a napra. Kimentünk a levegőre, ott szépen ügetett Mira, de félúton elkezdett üvölteni, nehéz volt meggyőzni, hogy jöjjön a lábán. Na ez a nehéz most, nem lehet ám csak úgy sétálni, vörösbegyeket csodálni, mert a kisasszony megindul tobozokkal a kezében a patak felé...aztán megérkeztünk és jött a nonstop nyávogás majd a cunami. Egyszerűen nem lehetett bírni vele, pedig még apja is berakta a kiságyba "elgondolkozni", mikor többedszerre borította ki a frissen hajtott ruhákat a kosárból. Hatása sok nem volt, hagytam aztán a mi matracunkon tombolni. Mit mondjak, van mit gyakorolni a szófogadáson, néha bekapcsol és ön- és közveszélyes lesz.
De utána, mintha kicserélték volna. Legózott, bújt, szépen megitta a kakaóját, 3 mesét mondtam és hamar ki is dőlt.

Egyébként mostanában én is jól profitálok a bébiszittelős csoportból, múlt pénteken és kedden is 3-3 órára hagytam ott Mirát, aki 1o perc után szépen játszott a többiekkel. Hazaérve ebéd, aztán aludt, újabb plusz órácskákat ajándékozva, tudom, kicsit gonoszanyus a gondolat, de bizony luxus minden ilyen napom. Idegzsábából zen-buddhista leszek és ÉN várom már, hogy ébredjen. Heather barátnémmal csinálta ezt a kis háromszöget, amit nem lehet kitenni a hűtőre, néha csak nézegeti, mindig meg kell ám dicsérni miatta, milyen szépet alkotott:

És a zsebtolmácsi képességek is fejlődnek folyamatosan, ma mondta Darren szakállára, hogy beard, de magyarul is mondta a halara mutatva, hogy pikkely, ami szerintem nehéz szó, meg is lepődtem, hogy tudja ezt. Azt, hogy Mira vagy víz pl. még mindig nem mondja.

Ma igyekszem korán feküdni, mert tegnap egy szuper filmet néztünk meg, az "indiai Forrest Gump"-ot, ha aposztrofálhatom így. Egy indiai muszlim, Rizvan Khan Asperger-szindrómás férfi története elevenedik meg és oszlat el minden előítéletet- a másság, a faj, a bőrszín ellen. Igazi száz papírzsepis sztori, vagy inkább kétszáz, merthogy 2 óra 4o perces mű, a címe amúgy, My name is Khan, nem tudom, magyarra fordították-e, de aki tudja, nézze meg angolul, érdemes.

Nincsenek megjegyzések: