Mira csak eszik és eszik. Néha kiadós uzsonna után is ott áll a hűtő előtt, hogy haminyami és mire megkérdezem, mit kérsz, csak bólogat buzgón, hogy kérsz. Ez a biztos.
Ma ebédre havaka volt (vajon pirított tengeri halfilé), hát majdnem nem jutott nekem semmi a két nagy szeletből, úgy ette. Este rántotta, először ímmel-ámmal megkóstolta, aztán bepuszilta és mutatta kis ujját felfelé, hogy még egyet kér. Darrennel egymásra nézünk, hát miért is ne...bevágta a második tojást is, és még az én salátámból is kiette volna a főttet.
_____
Kedves párbeszéd:
-Mira, te vagy anya kisbabája, ugye?
-Nem.
-Miért, hát akkor mi vagy?
-Néni.
(Jajj, leányom, ne kergesd így az időt!)
_____
Ma komiszkodott, leburította az összes, szám szerint 4 kirakóját a polcról. Darren leült vele, és kis segítséggel minden szétszóródott darabot helyre tett. Úgy, hogy azok teljesen össze voltak keveredve.
_____
Könyben megmutatja az Eiffel-tornyot, tudja, hogy az Párizsban van és még arra is emlékezett, hogy apa és én, azaz avaka voltunk már ott.
A vonatos könyvében is tud mindent, Thomas, James, Gordon, Dash és Bash, mindent felismer.
_____
Legós szerepjátékai továbbra is hódítanak. Kedvencem, mikor apa és anya, a két figura puszilkodnak. Na, eddig sincs gond a házasságunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése