Darren csak egy hétig maradt, ezért eléggé felpörgettük a programokat az első napokban. Először is meglátogattuk Veronika barátnőmet Bécsben, akinek egy hároméves fia és egy 10 hónapos kislánya van. Utóbbi, Sophie baba rögtön odamászott Darrenhez és majdnem egy órán át csak bámult rá, az ölében ülve. Aztán elhoztuk Michaelt is az oviból, aki először megilletődött, aztán már szépen játszott velünk, megmutatta a lovagvárát és a kisvasútját. A kertbe is kimentünk, Mira itt egy sültgesztenye-árusnak öltözött, mert biza kölcsön kellett kérnünk egy mellényt neki, olyan hideg lett. Az ebéd amúgy bécsi szelet és sachertorta volt, igazi helyi specialitások, s milyen finomak...jó volt újra Bécsben, németül beszélni és barátokkal találkozni. Már köszörültem a torkom, hogy ízes Grüss Gott-tal köszönjek a vámosoknak, de nagy meglepetésemre már nincsenek ellenőrzések. Mira amúgy imádta a vonatot, buszokat, hangja nem volt végig. A bábeli zűrzavarban pedig már németül szóltam hozzá is...
A családomban szintén sokan nem látták Mirát, így nagybátyám, Gyuri, rendkívüli Kalmár-találkozót hozott létre. Ki a Kalmár? Anyai ágról hívták így dédapám, tehát mindenkinek, aki rokon valamilyen fokon, jelenése van évente más-más családnál, aki vendégül látja a többieket. Idén már volt nyári találka, de ugye Darrent és Mirát mindenki látni kívánta. Gyuri szülinapja, a Kalmár vs Kalmár focibajnokság, valamint a kint grillezett tandoori csirkénk voltak a nap fénypontjai, na meg Gyuri szabadban készült gulyáslevese, a rengeteg süti...nem is folytatom, remélem, felszáll velem a gép még valamikor. Mira kicsit anyás volt az elején, 25 arc, nem csoda, de aztán hamar feloldódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése