Daredevil

Magyarul: fenegyerek. Csak így hívjuk Mirit mostanában, mert hihetetlen jó a koordinációja, meg merész is. Ha így folytatja, valami tornasuliba kerül, hogy levezessük a fölös energiáit. Néha viszont kiszámíthatatlan, szeles: csak úgy lelép az ágyról a levegőbe (Darren kommentje: kislányom, még Jézusnak is legalább vízre szükség volt, mint közegre, hogy járkoljon rajta). Ma pórul járt, mert bár százszor elmondtam, hogy ha csukom az autó ajtaját, nem tesszük oda a kezünket. Bár érzékelős, tehát ha a gyerek kihajol, újra nyílik az ajtó automatice, de egy pici ujjacska az utolsó milliméterekre be tud szorulni. Nagy baja nem lett, de már fáradt is volt, bőgött egy sort az odacsípett pracli miatt. Remélem, ebből tanult.

4 Hónapja tette meg az első lépéseit, most meg már felmászik a játszóvárra, teljesen egyedül (azért a felsőbb fokoknál ott a feneke alatt a kezem).

Méghogy 5-12 éveseknek ajánlott ez a tákolmány. Höhöhö. (Megjegyzem, ez azért túlzott óvatosság, egy 3 éves már segítség nélkül felmászik, lecsúszik simán..)

De mielőtt lecsúszik, felmászik és eltűnik az alagútban. Még pápát is intett előtte.

És itt a csúszás. Most már tudja, hogy először lecsücsülünk, aztán lábakat előre, ezért engedem egyedül.

A másik bátorságpróba is simán ment: már szeptember elejétől a nagykádban fürdik. Erre azért is volt szükség, mert nemsokára megyünk Magyarországra, ahol nincs babakád. Az egyetlen para a hajmosás...leönteni nem tudom úgy, hogy szemébe ne menjen víz, így hátrahajtom a fejét a karomon. Persze halálfélelem, sikítás kíséri, de múltkor hagytam kicsit vergődni, aztán meg is nyugodott, látta, hogy nincs félnivalója. De ha lehet, passzolná ezt a programot. Itt épp a polipot meg "csúszdát" nyújtja, mert mi még otthon is játszótereset játsszunk, jókat röhög, ahogy bepotyognak az állatai a vízbe.