Tegnap már nagyon kivoltunk tőle, s tudom, hogy kicsi, meg nem érti, de olyan idegölő, hogy neki szervezünk programot, mégsem várja ki,míg elkészülünk. Elég szépen elül már a kocsiban, itt éppen fensőbbséges kifejezéssel (ilyen arcot szokott vágni, ha rászólunk). Szerintem azért, mert tudja, valami érdekes helyre megyünk.
Tehát, a tegnapi program a Roger Williams Park Zoo volt. Itt hosszú hétvége van, mert hétfő a munka ünnepe, ezért tömegre számítottam...és voltak is sokan, de mindenhez odafértünk. Nagyon jól megtervezték az egészet, egy nagy füves területre pl. 3 helyről is van belátás, nem kell szomorkodni, hogy a sarokban látszik egy fél kengurufej, hanem a másik oldalról odamenni és voilá, közelebbről látszik minden.
A büszke atya emelte fel mindenhol kislányát, hogy az lássa a kecskéket, zebrát, flamingót, zsiráfot, elefántot. Nekem a hangyászsün tetszett lejobban, de az olyan gyorsan nyargalt, nem lehetett lefotózni. Hanem a teknős, azt Mira megcsodálta, hogyan szedte a lábait a páncéljával. A koronás darunak meg mondta, hogy kukurikú, ezen jót röhögtünk.
Másik nagy innováció a fókák medencéje. A tengerszint fölé építették, így az üvegen át látni, hogyan úsznak el. Elég produktívak voltak, Darren jó helyet is talált, felrakta Mirát, aki nagyokat sikított örömében, mikor előtte haladtak el az állatok. Viszont bioszból egyest kap apa, azt mondta Mirának hogy nézd, itt a nagy hal. Ejnye, mondom, ne hülyítsd a gyereket, inkább csak emeld fel, majd én mondom, mit lát (körülöttünk jót röhögtek).
Ja, mielőtt elfelejtem, történelmi pillanat: Mira odaadta a kezét Darrennek séta közben! Ilyen még nem volt, nekem sem adja. Igaz, lehet, hogy megértette, mikor kilátásba helyeztem a babakocsit, mint opciót, mert elrohangálás az állatkertben, na az ugye nem választható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése