A hiányzó mérföldkő

Most már végleg leüllepedtek bennem az indiai történések, olyannyira, hogy kicsit hiányzik is a napfény, a színes szárik forgataga és az, hogy a nálunk sokkal nehezebb sorsú emberek, idegenek mosolyognak. Kárpótlásul a régi Neoton-számot éneklem Mirának fürdés közben: "a tenger felől megtalálod Indiát, de az sem baj hogyha felfedezed Amerikát. A szél kedvező, a horgonyt húzzátok fel, hosszú az út, most már indulni kell...".

Mert ami nagyon nem hiányzott, az a jégvirágok kapargatása a szélvédőről, háttérben egy kezeslábasba bugyolált, síró csecsemővel. Meg a hétfői kaland, mikor az autó akksija behalt és a sárga angyalra vártunk, hogy bebikkantson. Még jó, hogy mondtam, hogy kisbaba van velem, hamar ki is értek.

Igaz a mondás: hogy "február, hol a nyár"?

De hadd írjak most a Cinkéről, aki tegnap töltötte be a 8. hónapot. Szóval, a nőci igencsak belehúzott minden téren. Karácsony óta kinőtt 4 foga, s amint láttam tegnap, hamarosan 6 lesz az a 4. Felül nem a soron következő, két középső jött ki, hanem a vámpírfogak. Igazi kis Miranha.

Két hét alatt megtanult mászni, először kommandósan, könyéken csúszva, most meg már rekordsebességgel spurizik minden után, ami érdekli.

A csipeszfogása is nagyon ügyes, bármilyen kis rizsszemet (vagy cicakaját, hehe) megragad egy pillanat alatt. Rájött, hogy a könyvekben lévő képeket nem lehet megenni, kiszedni, kezdi kapisgálni, hogy ezek jelentenek valamit. Kezd kifejlődni a humorérzéke, ha megváltoztatom a hangom és elkezdem hintáztatni, kacag.

Labdázni is nagyon ügyesen tud, ha leülök vele, szépen visszagurítja, sőt, a magyar kézis lányok hírét öregbítve lódítja és dobja.

A felső képen a matrjoskával játszik, amit Darren exkolléganője adott annó. Egy történetet is mondok hozzá, ahogy szétszedjük őket: A legnagyobb, Mása keresi a kisbabáját és kérdezi a sorban következő Tányát (kiszedem a kisebb babát), aki kérdi Tatjánát (újabb szétszedés), az meg Natasát, akinek a hasában végül is megtaláljuk a kisbaba Olgát.

Egy dologban stagnál, de abban makacs: anyatejes baba még mindig. Ami nem is baj, de neki CSAK az kell. Mikor decemberben betöltötte a 6. hónapot, gondoltam, szépen kezdem bevezetni az ízeket és redukálni a szoptatást. Ja, ahogy a Móricka azt elképzeli. Mert Mirának nem kell a házilag készített kaja, a bio bolti bébikaja, az alma, a banán, a répa...próbálkoztam a baby led weaning nevű alteros módszerrel is, melynek lényege, hogy a babát nem etetjük kanállal, nem pépet kap hanem a főtt zöldséget, puha gyümölcsöt a kezébe nyomjuk és ő maga kóstolja, eszi. Mira szérmorzsolta és büszkén mutatta könyékig narancssárga kezeit. Mindent a szájába vesz, de ezt dafke meg sem próbálta.

Na jó, apró áttörések vannak, néha eszik kegyesen 6 kanál banánt, répát, tegnap kapott édeskrumplit pici vajjal, abból 1o kanálnyi, nála iparinak számító mennyiség fogyott. De ezt is inkább lapátoltam bele, mert nem nyitja a száját, nem kéri, nem tátog érte. Próbáltam kanál helyett az ujjammal, anyatejjel is kevertem már, de így sem kéri jobban.

Indiában tele volt a pacskerom azzal, hogy mindenki etetni próbálta, persze indiai kajával, idly-vel meg szambárral. Aztán mikor valami szájába dugott falattól öklendezni kezdett akkor közöltöm, hogy az engedélyem nélkül senki, semmivel ne etesse. (Az egyetlen, aki ezt előre megkérdezte, a sógornőm volt...) Meg amúgy is, egy hangyát ugrok már a témára.

Majd a 9. hónapos vizsgálaton megkérdezem a doktornőt, tud-e valami újat mondani. Mert eddigi olvasmányaim alapján van baba, aki átugorja ezt a pépes-kulimászos szakaszt és rögtön "felnőttkaját" eszik. Na meg a 6. hónap nem mindenkinél vízválasztó, vannak babák, akik akár 1o hónapig is anyatejen kívánnak élni.

Ugyanakkor ott a barátnőm, Paulina kisfia, aki már 3 éves múlt, és ugyanígy kezdte...most pedig saccperkábé ötfajta ételt eszik: almát, kekszet, joghurtot, mézeskalácsot és magvakat. Az összes többi ételre, főtt kajára azt mondja, hogy fúj, semmi hús, hal, krumpli, zöldség...levest is kényszeríteni kell belé. Emiatt már táplálkozási szakemberhez is járnak vele, mert egy bizonyos idő után kellenek a nyomelemek, vitaminok a fejlődésben lévő szervezetnek. Persze egészséges, sportos kisfiú, babakocsi nélkül megy mindenhova már másfél éves kora óta, szóval nem egy elveszett gyerek, de én is aggódnék a barátnőm helyében, hogy ez a "szeszély" ne állandósuljon és változzon felnőttkori evészavarrá.

Ma tehát mentünk, és vettünk etetőszéket, hátha ez meghozza a kedvet, hogy együtt egyen velünk. Szerencsére van bőven tejem, úgyhogy még a 9. hónapig nem leszek rigorózus, adok napi kétfajta ételt (zöldség-gyümölcs), aztán majdcsak ráharap. Ha nem, akkor meg szaktanácsadóhoz fordulok, mert mit fog enni szegény, ha az anyatej mennyisége egyik napról a másikra megcsappan? Csak nem érettségire is szégyenkezve dugdosott anyatejes kulaccsal megy? Közben nem csodálnám, ha nekem meg foltjaim nőnének, mint a holsteinfríz marháknak. Múúúú.