Még hétvégén megnéztem a helyi könyvtár programját, és milyen jól tettem! Kedd délutánra egy tamil-angol mesélős, dalolós délutánt hirdettek. Szeretem amúgy az itteni könyvtárakban, hogy még a legkisebb kisvárosokban is szerveznek meseórát, ún. storytime-ot a gyerekeknek, ingyen. Igazán megtesznek mindent, hogy megszerettessék a gyerekekkel az olvasást. Ezek a foglalkozásokat gyakran zárja le egy kis kreatívkodás, barkácsolás, ami a témához függ, ezt a gyerekek haza is vihetik.
Mikor beléptem a terembe, már ott volt jónéhány indiai anyuka és a foglalkozást tartó hölgy figyelmeztetett rögtön, hogy itt most tamil gyerekprogram következik. Mondtam, nem tévedtem el, a lányom félig az. Így egyedüli fehér anyukaként leültem és próbáltam énekelni. Mira közben mászott, a táskámat babrálta, picit fiatal volt a foglalkozáshoz...
Ma sütött a nap, és elhatároztam, hogy a textilhordozóban viszem ki. Na, mire magamra, meg rá is felhúztam a sok pulóvert (dzseki, anorák ugye nem játszik a hordozás miatt), leizzadtam két kilót és elindultunk végre, a nagy meg a kicsi krinolin. Amennyire utálja a babakocsit, úgy élvezte ezt a kiruccanást, hozzámbújt, nézegetett, de nekem félóta elég is volt, nincs profi bakancsom, hó meg azért még van...
Már nagyon várom a tavaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése