A Nagy Nyissz előtt 1 nappal

38+6. Még utoljára csinosban, ha már ahhoz túl izgatottak vagyunk, hogy étteremben vacsorázzunk, ami az eredeti terv volt .

Ma vagyok utoljára kismama ezzel a babával. Hihetetlen, de holnap szülők leszünk, és Amerikának újabb állampolgára születik, egy kisember, aki megharcol majd először a homokozólapátért, aztán a szerelemért, boldogságért s remélhetőleg, minél többek életét bearanyozza.

Izgulunk, na.

Darren ma elfelejtette az utat a szupermarkethez, tegnap nem tudott elaludnima spontán felhúzogatta a pólómat, hogy utoljára kívülről kommunikáljon Pacnival. Én szinte önkívületi állapotban kerültem, felhívni telefonon már nem érdemes, anyuval tudtam utoljára összeszedetten beszélni.

A doktornő profi módon nyugtatott meg, minden kérdésünkre válaszolt. Rá sem ismertem Darrenre, mikor azt kérdezte, hogy "doktornő, és tud olyan kérdésről, amit a szülők nem tesznek fel, de kellene?" Hát honnan tudja azt szegény?

A menetrend az alábbi lesz (ha csak holnapig az UH szerint meg nem fordul mégis a baba): érkezés étlen-szomjan reggel tízre, császár déli 12 órakor. Spinális érzéstelenítés, ami előtt kapok jeges spray-t, hogy ne ugráljak el es ne érezzek többet egy szúnyogcsípésnél. Darren beöltözve ott lehet, nézheti az arcom vagy a szabászmunkát, előbbit választotta így előre.

A babát komplett NICU-team várja, majd miután megvizsgálják, a csecsemőosztályra kerül, ahova csak Darren és én mehetünk be karszalagokkal.

Jómagam az első nap felülhetek, pár lépést tehetek is, ami a Leiden V szempontjából nagyon jó lenne. Aztán hétfőn vagy kedden hazajöhetünk, immár családként és kezdődhet a puding (Pacni) próbája.

Addig türelmet kérek, de kérjük, ne menjenek sehova, nemsokára folytatjuk...képekkel, szüléssztorival, mindent leírok, az igazat, csakis az igazat.

Közben imázások, vuduk, mantrák, szorítások, kinek hite szerint...ránkfér.