Kösz, jól vagyok...

...csak a múzsa hagyott el, na meg időm sem volt nagyon "blogni".

Először is, pénteken elbocsátottak. Még jó, hogy a párom blackberry-jén láttam a beharangozó mailt, ezért nem volt a sokk akkora, na jó, fél órát azért pityeregtem rajta, mert nem jó érzés, ha mellőzik az embert, de rengeteg dolgom van tavaszra. Öröm az ürömben, hogy gazdasági fellendülés esetén (hahaha) visszavárnak, és mielőtt távoztam, összekaptam magam és emelt fővel, mosolyogva köszöntem meg a lehetőséget a főnököknek.

További bónusz, hogy megtört a jég, ma végre plusz 5 fokot (celsiust, nem fahrenheitet) mutat a hőmérő. Pedig már kezdtem magam úgy érezni, mint a "Miért éppen Alaszka" c. filmben, mert januárban a jegesmacik is sötétkékre fagytak, fűtésszámlánk az egekben, férjuramnak csak a szeme látszott ki a kabátból és komolyan vizionált a költözésről, Virginia vagy Maryland államba. Cicónk is örül, egész nap kint csatangol.

De sajnos a mai naptól kezdve elapátlanodok, párom ismét utazik...ez nagyon jó akkor, ha én is eljutok mindenfelé, de most pocakosan, macskával már nem vagyok olyan rugalmas. Meg van dolgom is ezer, lásd oldalt...