Valami testmozgás terhesen is kell, s az, hogy tél van és térdig süppednék a hóba séta alkalmával, nem kifogás. Mivel van bérletem a közeli Y-ba (sportcentrum), az úszást választottam, és járok is hetente 2-3szor. Megsérülni nem tudok, s utána világokkal jobban érzem magam.
Annak ellenére is, hogy míg én öregasszonyosan, feltartott fejjel és lassú mellúszásban körözök, a legrozogább tata is tökéletes bukófordulót produkál...ezek az amcsik mind tanultak úszni? Tavaly két kínai kislány (összsúlyuk lehetett vagy 20 kg) profin feltette az úszószemüveget és leelőztek az összes úszásnemben-csak úgy habosodott körülöttem a víz.
Bár bevallom, részemről a technikán kívül némi karizom is hiányzik. :P
Én mindig nagy vízicsibe voltam, bár nem tökéletesen, de elég korán megtanultam úszni. Párom, sajnos, víziszonyos-két testvérénél bevált az, hogy bevágja őket az apjuk a medencébe, aztán autodidakta módon kiúsznak, de Darren attól a naptól kezdve maximum hasig érő vízben érzi jól magát.
Már próbáltam tanítani, de mit lehet tenni egy félős pasival, aki még a lebegéshez használandó, habszivacs kolbásszal is elsüllyed? Épp csak a HELP-tábla nincs a kezében, hogy képregényesebb legyen...
Szóval, Choco úszni fog, ha rajtam múlik. Most még csak belülről élvezheti az akciót, amivel mi úgy viccelünk, hogy ilyenkor felteszi a kis szemüvegét, meg a mini Speedo-t. Itt kívül pedig próbára teheti magát babaúszás apropójával. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése