Június az bizony töményen Miráról szólt. Először is, megvolt a nagy szülinapi buli június 7-én. Még soha nem volt ilyen, leginkább szűk család, pár barát, de most engedtem a kísértésnek: kedvenc hercegnője, Ariel jött, hogy a kis-nagy ötévesem egy napra hercegnőnek érezze magát úgy istenigazából. Nem bíztam a véletlenre, már április végén lefoglaltam, meghívót és tortát terveztem. Zoé sajna már májusban kikutatta azt a kis arieles figuraszettet, amit mi adtunk az ünnepeltnek, de a buli előtt egy órával adtam Mirának egy hableányos kosztümöt, amit örömteli visongással húzott magához, majd magára. Zoé pedig a rapunzeles kosztümben parádézott.
A díszletet krepp papírból és papírtányérokból, néhány felragasztható szem segítségével csináltuk meg, így lett medúza, hal, fonott kreppszalag mint hullám. Ezzel jól el is telt az idő, mert reggel nyolc óta azt hallgattam, hogy mikor jönnek már a vendégek.Szinte minden gyerek el tudott jönni, így lettek 12-en. Jött aztán Ariel is, szegény, a borravalót már azért megérdemelte, hogy az uszonnyal idetipegett, még ha nem is az Atlnati óceántól, csak a kocsitól.. De nagyon szép hangja volt, mesélt a gyerekeknek, volt limbózás, arcfestés, színezés, nagyon élvezték, de a 2 óra untig elég is volt. Mira két nagyobb barátnője, akik már 6 évesek, annyira nem vettek ebben részt. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy a mai gyerekek tényleg hamar nőnek fel. Meg arra is, hogy én gyerekként egy ilyen eseménytől kábé a hetedik menyországban éreztem volna magam, de nekik csak egy buli volt a sok közül.
A torta egész szép lett, nagy nehezen elfújódott az ötödik gyertya is és akkor jött a goody bag ideje. Ezek a kis zacskós vagy dobozos köszönetajándékok, amik a bögyömben vannak. Hogy miért? Csupa fogrontó édesség és csetresz van bennük. Utóbbiak 1o percig érdekesek, aztán vagy hányódnak a többi kis figurával, vagy jól lehet ökölbe haranva anyázni, mikor este belelépek. Eredetileg Arielt kértem meg, hogy csináljon a gyerekekkel valami ehető dolgot, ami a listán szerepelt, de az csak a 3 órás, deluxe programmal járt...így rám maradt az a feladat. Szerencsére hamar kitaláltam, hogy ha már hableány, akkor halas lesz a téma, kinyomtattam kis akváriumokat köszönőszöveggel és tettem bele mindenféle tengeri herkentyűt: zselés halat, teknőst, belga kagylópralinét, dunakavicsot. Ez nagy sikert aratott.
Szuper ajándékokat kapott egyébként, sok színezős, rajzolós, kézműveskedő szettet, ebből talán a mandaladizájnos korong volt a kedvence. A műanyag vízikastély, a kis biszbaszok már eltűntek a szekrény mélyén, de az élethű póni, ami zabot eszik, nyihog és pár lépést megy is, szintén nem lett népszerű, leginkább Zoé játszik vele.
A szülinap alkalmával előhoztam a babakönyvet is, elmondtam, hogy császárral született, mert úgy feküdt bennem, mint egy banán, és mennyire vártuk, apa el is felejtett fényképezni a szülőszobában. Mostanában nagyon lekötik ezek a sztorik.
Múlt pénteken pedig megvolt a ballagás. Nagyon ötletesnek találtam, hogy a gyerekek a saját rajzukat viselték a fejükön zsinóros sapkaként. Szerencsére a beszédet tartó óvónők nem sokat húzták az időt, a gyerekek is két dalt adtak csak elő, aztán volt egy zenei aláfestéses diavetítés a nagycsoportosok képeivel. Kicsit pityeregtem is rajta, amit nem gondoltam volna. Nagyon jó volt az ovi, egyébként a tulaj lánya is most ballagott, ezért ő nem is ő, a vezentő óvónő tartott beszédet, hanem aznap anyaként ült a nézők közt. Többek közt ezért szerettem, mert családi vállalkozás és minden óvónőn látom, hogy szereti a gyerekeket. Persze ajándék is volt a végén, nagy zacskó tele csetreszekkel, egy kis kindergartenes könyvvel, de a leghasznosabb az évkönyv volt, benne kép és pár sor minden végzős ovisról. Jót nevettem, hogy szinte minden gyerek kedvenc étele a spagetti vagy a chicken nuggets, Miránál meg ez állt: some Hungarian food. Ja, és ha felnő, hercegnő akar lenni, bár ezt aznap, amikor kérdezgették sírva javítgatta otthon, hogy inkább anyuka lenne. Megnyugtattam, hogy a kettő egyszerre is lehetséges, de az a valószínűbb, hogy ő "csak"anya lesz. Nem forgunk mi olyan körökben. :)
Darren még azon hahotázott, hogy egy -amúgy fehér bőrű- kisfiú azt írta be, hogy ő black police officer, azaz feka rendőr akar lenni.
Aznap a csajok nagyon leolvadtak, mert a ballagás este hétkor volt, mire hazaértünk, vacsiztak, addigra Mira már bőgött, hogy fog neki hiányozni az ovi.
Szerencsére aznap volt angol szóbeli vizsgán és a kindergarten nagy, barna téglaépülete is tetszett neki. Azért kellett egyébként bemenni, mert kitöltöttem, hogy mi itthon magyarul beszélünk. Arra gondoltam, hogy majd angolul beszélget vele a néni, aki kézen fogta, hogy megbizonyosodjon róla, az angolja is elég ahhoz, hogy suliba járjon...de a fenéket! Szavakat írtak, betűdominó és hasonlók voltak. El is képedtem rendesen, hisz ezért jár majd suliba, nem? Mondjuk az oviban voltam értekezleten, és az óvónéni, Miss Beth olyan dicséreteket zúdított rám, hogy a májam duplájára hízott. Azt mondta, hogy Mira nagyon ügyes, sok dologban jobb, mint a kortársai és persze a rajztehetséget kiemelte, hogy azzal érdemes lesz foglalkozni. Csak heti kétszer járt, de ennek ellenére csak pár nyomtatott kisbetűt nem ismer, de ezért jár majd suliba, nem? gondoltam nagy naivan. Ma volt a screening, azaz állapotfelmérés. Tesztelték Mirát, hogy szinten van-e. Ez nem lepett meg, sőt be is látom, hogy van előnye annak, ha kiszűrik, ki az, akinek kell fejlesztés pl. nagy-vagy finommotoros dolgokban. Erre visszajött egy olyan papírral, hogy a 26-ból 26 betűt felismer, aminek örülni kéne, de azért remélem, a rohamtempó az olvasással nem veszi el a kedvét később sem.
Zoé is kapott bizit, na neki azért van min dolgoznia. :) Persze még kicsi, csak a fele lapot töltötték meg a jegyei. Nem megy le váltott lábbal a lépcsőn, nem ugrál, nem szeret elpakolni :) és a beszédének felét nem értik, mert az óvónéniknek is magyarul nyomja néha. Viszont abban élen jár, hogy teljesen szobatiszta, egyedül öltözik, szerepjátszik és más gyerekekkel is kezdeményezi a játékot.
Múlt hétvégén fel is engedtünk két lámpást, hogy búcsút mondjunk az ovinak ill. a bölcsinek, addig jól össze is martak minket a szúnyogok, de megérte, a lányok oda voltak, meg vissza.
Azóta itt öljük egymást a nyári szünetben, a szó szoros értelmében. Annyira elegem lett abból, hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal, hogy elmentünk a Davis farmra, ahova minden nyáron szoktunk, s vittük a szomszéd kislányt is, akit nem nagyon szoktak sehova, van egy másfél és egy 5 hónapos öccse. Talán azért is szimpatizálok vele, mert az én öcséim is kábé ilyen korkülönbséggel születtek, s hát az én csajaimmal jobban elvan, anyukája sem olyan kummancs most már...de továbbra sem nagyon viszi ki a gyerekeit, még a ház mögé, a fűre sem. Az apuka már beszédesebb, ő úgy látom, többet is viszi ki a kicsiket is.
Na mindegy, lényeg, hogy Raima jól megvolt velünk, nagyon szófogadó kislány egyébként, vele volt a legkevesebb gond, hálásan vetette be magát a mindenféle mókába, míg Mira a háttérben: kaphatunk fagyit? Ne etessünk állatokat, menjünk a spriccelős részbe! Perecet akarok! Itthon azért elbeszélgettem vele, hogy ezekkel teljesen elrontja a kedvem és jó lenne, ha néha örülne annak, ami van.
Aztán amikor a teraszról lementem, a jókedv tényleg elszállt, mert megláttam, hogy a pince tolóajtaját, csakúgy, mint 3 éve, megint betörte valaki. Nem hiszem ugyanis, hogy véletlen volt. Szerencsére csak a külső réteget, legalább nem kell aggódnom, hogy Darren sincs itt aztán a lukon bemászik valaki hogy elvigyen. De akkor is, nagy bosszúság, nem kell ez a kiadás most, vakáció előtt. Ja, múlt pénteken, 13-én meg a vécé öntött ki, de duplán, csak azt Darren megszerelte, én meg majd étfestem a pince mennyezetén a foltokat.
Holnap szerencsére a barátnőmet fogják boldogítani a gyerekek, amíg én a Boskola vezető óvónénijétől veszek át egy csomó cuccot. Ugyanis ősztől elvállaltam a kiscsoport (oda jár majd Zoé is) tanítását a magyar suliban. Valami más mégiscsak, azonkívül nekem fontos, hogy szinten tartsuk a magyart. Most már, hogy a lányok kint bandáznak, elkezdődött itthon is az angol hablaty, úgyhogy foggal-körömmel igyekszem megtartani a magyart is. De néha nehéz, ma pl. szinte csak Zoéhoz beszéltem magyarul, mert a szomszéd kislányra való tekintettel Mira is automatice angolra váltott.
De a vezető óvónő, Emese kamasz és most ballagott lányai szépen beszélnek és olvasnak, úgyhogy van még remény, és elhatároztam, hogy én is mindent megteszek. Olyan sok embertől hallom, hogy az anyukám cseh, lengyel, magyar stb. volt és bárcsak beszélném a nyelvet. Emese egyébként 15 éve csinálja ezt ingyen, amiért nagyon becsülöm.
Hétvégén még lesz két grillparti, egyik legjobb itteni barátnémmal, a másik meg költözik és búcsúpartit ad. Aztán jövő szerdán utazás Magyarországra, 22 napra. Méri mama feltöltődve várja a lányokat, mondtam is, hogy készüljön, mert ha ezek nekidurálják magukat, akkor túltesznek egy csapat vásott fiún.
Szerintem míg hazaérek, nem is írok, de addig is képözön a hó nagy történéseiből:
A díszletet krepp papírból és papírtányérokból, néhány felragasztható szem segítségével csináltuk meg, így lett medúza, hal, fonott kreppszalag mint hullám. Ezzel jól el is telt az idő, mert reggel nyolc óta azt hallgattam, hogy mikor jönnek már a vendégek.Szinte minden gyerek el tudott jönni, így lettek 12-en. Jött aztán Ariel is, szegény, a borravalót már azért megérdemelte, hogy az uszonnyal idetipegett, még ha nem is az Atlnati óceántól, csak a kocsitól.. De nagyon szép hangja volt, mesélt a gyerekeknek, volt limbózás, arcfestés, színezés, nagyon élvezték, de a 2 óra untig elég is volt. Mira két nagyobb barátnője, akik már 6 évesek, annyira nem vettek ebben részt. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy a mai gyerekek tényleg hamar nőnek fel. Meg arra is, hogy én gyerekként egy ilyen eseménytől kábé a hetedik menyországban éreztem volna magam, de nekik csak egy buli volt a sok közül.
A torta egész szép lett, nagy nehezen elfújódott az ötödik gyertya is és akkor jött a goody bag ideje. Ezek a kis zacskós vagy dobozos köszönetajándékok, amik a bögyömben vannak. Hogy miért? Csupa fogrontó édesség és csetresz van bennük. Utóbbiak 1o percig érdekesek, aztán vagy hányódnak a többi kis figurával, vagy jól lehet ökölbe haranva anyázni, mikor este belelépek. Eredetileg Arielt kértem meg, hogy csináljon a gyerekekkel valami ehető dolgot, ami a listán szerepelt, de az csak a 3 órás, deluxe programmal járt...így rám maradt az a feladat. Szerencsére hamar kitaláltam, hogy ha már hableány, akkor halas lesz a téma, kinyomtattam kis akváriumokat köszönőszöveggel és tettem bele mindenféle tengeri herkentyűt: zselés halat, teknőst, belga kagylópralinét, dunakavicsot. Ez nagy sikert aratott.
Szuper ajándékokat kapott egyébként, sok színezős, rajzolós, kézműveskedő szettet, ebből talán a mandaladizájnos korong volt a kedvence. A műanyag vízikastély, a kis biszbaszok már eltűntek a szekrény mélyén, de az élethű póni, ami zabot eszik, nyihog és pár lépést megy is, szintén nem lett népszerű, leginkább Zoé játszik vele.
A szülinap alkalmával előhoztam a babakönyvet is, elmondtam, hogy császárral született, mert úgy feküdt bennem, mint egy banán, és mennyire vártuk, apa el is felejtett fényképezni a szülőszobában. Mostanában nagyon lekötik ezek a sztorik.
Múlt pénteken pedig megvolt a ballagás. Nagyon ötletesnek találtam, hogy a gyerekek a saját rajzukat viselték a fejükön zsinóros sapkaként. Szerencsére a beszédet tartó óvónők nem sokat húzták az időt, a gyerekek is két dalt adtak csak elő, aztán volt egy zenei aláfestéses diavetítés a nagycsoportosok képeivel. Kicsit pityeregtem is rajta, amit nem gondoltam volna. Nagyon jó volt az ovi, egyébként a tulaj lánya is most ballagott, ezért ő nem is ő, a vezentő óvónő tartott beszédet, hanem aznap anyaként ült a nézők közt. Többek közt ezért szerettem, mert családi vállalkozás és minden óvónőn látom, hogy szereti a gyerekeket. Persze ajándék is volt a végén, nagy zacskó tele csetreszekkel, egy kis kindergartenes könyvvel, de a leghasznosabb az évkönyv volt, benne kép és pár sor minden végzős ovisról. Jót nevettem, hogy szinte minden gyerek kedvenc étele a spagetti vagy a chicken nuggets, Miránál meg ez állt: some Hungarian food. Ja, és ha felnő, hercegnő akar lenni, bár ezt aznap, amikor kérdezgették sírva javítgatta otthon, hogy inkább anyuka lenne. Megnyugtattam, hogy a kettő egyszerre is lehetséges, de az a valószínűbb, hogy ő "csak"anya lesz. Nem forgunk mi olyan körökben. :)
Darren még azon hahotázott, hogy egy -amúgy fehér bőrű- kisfiú azt írta be, hogy ő black police officer, azaz feka rendőr akar lenni.
Aznap a csajok nagyon leolvadtak, mert a ballagás este hétkor volt, mire hazaértünk, vacsiztak, addigra Mira már bőgött, hogy fog neki hiányozni az ovi.
Szerencsére aznap volt angol szóbeli vizsgán és a kindergarten nagy, barna téglaépülete is tetszett neki. Azért kellett egyébként bemenni, mert kitöltöttem, hogy mi itthon magyarul beszélünk. Arra gondoltam, hogy majd angolul beszélget vele a néni, aki kézen fogta, hogy megbizonyosodjon róla, az angolja is elég ahhoz, hogy suliba járjon...de a fenéket! Szavakat írtak, betűdominó és hasonlók voltak. El is képedtem rendesen, hisz ezért jár majd suliba, nem? Mondjuk az oviban voltam értekezleten, és az óvónéni, Miss Beth olyan dicséreteket zúdított rám, hogy a májam duplájára hízott. Azt mondta, hogy Mira nagyon ügyes, sok dologban jobb, mint a kortársai és persze a rajztehetséget kiemelte, hogy azzal érdemes lesz foglalkozni. Csak heti kétszer járt, de ennek ellenére csak pár nyomtatott kisbetűt nem ismer, de ezért jár majd suliba, nem? gondoltam nagy naivan. Ma volt a screening, azaz állapotfelmérés. Tesztelték Mirát, hogy szinten van-e. Ez nem lepett meg, sőt be is látom, hogy van előnye annak, ha kiszűrik, ki az, akinek kell fejlesztés pl. nagy-vagy finommotoros dolgokban. Erre visszajött egy olyan papírral, hogy a 26-ból 26 betűt felismer, aminek örülni kéne, de azért remélem, a rohamtempó az olvasással nem veszi el a kedvét később sem.
Zoé is kapott bizit, na neki azért van min dolgoznia. :) Persze még kicsi, csak a fele lapot töltötték meg a jegyei. Nem megy le váltott lábbal a lépcsőn, nem ugrál, nem szeret elpakolni :) és a beszédének felét nem értik, mert az óvónéniknek is magyarul nyomja néha. Viszont abban élen jár, hogy teljesen szobatiszta, egyedül öltözik, szerepjátszik és más gyerekekkel is kezdeményezi a játékot.
Múlt hétvégén fel is engedtünk két lámpást, hogy búcsút mondjunk az ovinak ill. a bölcsinek, addig jól össze is martak minket a szúnyogok, de megérte, a lányok oda voltak, meg vissza.
Azóta itt öljük egymást a nyári szünetben, a szó szoros értelmében. Annyira elegem lett abból, hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal, hogy elmentünk a Davis farmra, ahova minden nyáron szoktunk, s vittük a szomszéd kislányt is, akit nem nagyon szoktak sehova, van egy másfél és egy 5 hónapos öccse. Talán azért is szimpatizálok vele, mert az én öcséim is kábé ilyen korkülönbséggel születtek, s hát az én csajaimmal jobban elvan, anyukája sem olyan kummancs most már...de továbbra sem nagyon viszi ki a gyerekeit, még a ház mögé, a fűre sem. Az apuka már beszédesebb, ő úgy látom, többet is viszi ki a kicsiket is.
Na mindegy, lényeg, hogy Raima jól megvolt velünk, nagyon szófogadó kislány egyébként, vele volt a legkevesebb gond, hálásan vetette be magát a mindenféle mókába, míg Mira a háttérben: kaphatunk fagyit? Ne etessünk állatokat, menjünk a spriccelős részbe! Perecet akarok! Itthon azért elbeszélgettem vele, hogy ezekkel teljesen elrontja a kedvem és jó lenne, ha néha örülne annak, ami van.
Aztán amikor a teraszról lementem, a jókedv tényleg elszállt, mert megláttam, hogy a pince tolóajtaját, csakúgy, mint 3 éve, megint betörte valaki. Nem hiszem ugyanis, hogy véletlen volt. Szerencsére csak a külső réteget, legalább nem kell aggódnom, hogy Darren sincs itt aztán a lukon bemászik valaki hogy elvigyen. De akkor is, nagy bosszúság, nem kell ez a kiadás most, vakáció előtt. Ja, múlt pénteken, 13-én meg a vécé öntött ki, de duplán, csak azt Darren megszerelte, én meg majd étfestem a pince mennyezetén a foltokat.
Holnap szerencsére a barátnőmet fogják boldogítani a gyerekek, amíg én a Boskola vezető óvónénijétől veszek át egy csomó cuccot. Ugyanis ősztől elvállaltam a kiscsoport (oda jár majd Zoé is) tanítását a magyar suliban. Valami más mégiscsak, azonkívül nekem fontos, hogy szinten tartsuk a magyart. Most már, hogy a lányok kint bandáznak, elkezdődött itthon is az angol hablaty, úgyhogy foggal-körömmel igyekszem megtartani a magyart is. De néha nehéz, ma pl. szinte csak Zoéhoz beszéltem magyarul, mert a szomszéd kislányra való tekintettel Mira is automatice angolra váltott.
De a vezető óvónő, Emese kamasz és most ballagott lányai szépen beszélnek és olvasnak, úgyhogy van még remény, és elhatároztam, hogy én is mindent megteszek. Olyan sok embertől hallom, hogy az anyukám cseh, lengyel, magyar stb. volt és bárcsak beszélném a nyelvet. Emese egyébként 15 éve csinálja ezt ingyen, amiért nagyon becsülöm.
Hétvégén még lesz két grillparti, egyik legjobb itteni barátnémmal, a másik meg költözik és búcsúpartit ad. Aztán jövő szerdán utazás Magyarországra, 22 napra. Méri mama feltöltődve várja a lányokat, mondtam is, hogy készüljön, mert ha ezek nekidurálják magukat, akkor túltesznek egy csapat vásott fiún.
Szerintem míg hazaérek, nem is írok, de addig is képözön a hó nagy történéseiből:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése