Úgy tűnik, mintha csak kettős pislantottunk volna az indiai út óta, és bizony nyakunkon a karácsony. Hálaadásról nincs egy fia képem sem, pedig tök jó volt. Itt volt Lillus és KK,a barátja, jól sikerült a gombával töltött rántott pulykasonkás tekercsem-mi ezzel vontuk bele a madarat, mivel sütőben sült griffet áfonyaszósszal senki nem evett volna. Aztán beszélgettünk, Wii fiteztünk.
December első napján meg, Mira ösztökélésére, már fát is állítottunk. Zoét is bevontuk a díszítésbe, ami lehet, hiba volt, mert a fa egyáltalán nem érdekli. A képen látszik, hogy elég koncentráltan-morcosan rakta a díszeket a fára, hamar el is unta.
Ma meg voltunk a városi közkönyvtárban, mert jött a Télapó személyesen. Előtte volt ragasztgatás, karácsonyi témájú festett tetkók, játékok, meseolvasás, süti és alma cider. Aztám megjött a Télapó. Mikor nagy csengetéssel és szuszogással leült, még csak ötödmagával ült Mira a földön, mégis fél óra múlva került sorra az ölbe ülésben. S miért? Mert a szülők, érdekes módon épp azok, akiknek nagyobb, iskolás gyerekei voltak, szépen benyomták az ő csemetéjüket a sorba, ó, van még ott hely, ülj csak oda, s aztán mikor Télapó elmondta a lappföldes mesét és megmutatta a mindent nyitó kulcsát, az iksolás lovak szépen előre tolakodtak. A végére nagyon pipa voltam, mert ráadásul hátulról nyomták a szülők a gyerekeket, ott állt apuka a fényképezőgéppel és igen, akkor is ott kellett neki a Télapótól egy méterre szuszogni, mikor épp nem az ő gyerek ült annak ölében. Utána Zoéval végigálltuk a sort megint, mert megirigyelte Mira cukorkampóját. Ő nem olyan málé, tudott volna tolakodni, de nem engedtem még a két évével sem. Bár lehet, hogy kéne, mert úgy vettem észre, a kisgyereket még nevelik itt: köhögj a könyöködbe, oszd meg a játékot, mond, hogy bocsánat, de az iksolásoknál egy szülő nem lett volna aki azt mondja, kisfiam, várd ki a kicsiket, ne tolakodj. Na mindegy. Azért a békebeli, szemüveges és mély hangúTélapó már 3 éve ugyanaz, mert erre a bulira mindig megyünk és nem csalódunk, igaz, ekkora tömeg eddig nem volt. Mira elmondta, hogy teaszettet akar-ezért egyébként nyár óta könyörög, úgyhogy jó eséllyel meg is kapja, azazhogy már eldugva ott van a padláson. Zoé egy könyvet említett, a Kippkopp karácsonyát, ez is Méri mamának köszönhetően ott szunnyad az ajándékok között.
Ja, ha már ajándékok: idén a gyerekekére egy fillért sem költöttem, mert Darren kiderítette, hogy az amazonon fel lehet használni a hitelkártyás hűségpontjainkat is. Meg is jött a nagy doboz, hát nem becsenget a fickó, aki hozta? Úgy kellett leszerelni a lányokat, hogy apa kapott valamit a számítógépeihez. Másodjára, mikor az én csizmám jött (ugye ez is titok karácsonyig), már észbe kaptam, hogy elektromos a csengőnk, ki lehet úzni a falból. No, ezt még egyszer eljátszhatom, mert eggyel nagyobb méret kell belőle.
Megvan a karácsnyi kis manónk is, minden nap máshol ébred és figyeli a gyerekeket. Mira nagyon komolyan veszi, egy nap elfelejtettem máshova tenni, volt is nagy értetlenkedés, de kitaláltam kínomban, hogy azért nem mozdult el, mert az akváriumba mentünk, és odáig nem lát el, ezért ugyanott ébredt másnap. Az oviból kaptunk is levelet, hogy tisztelik mindenki vallását, szokását, de aki nem ünnepli a karácsonyt, az magyarázza el a gyerekének, hogy nem szabad olyat mondani, hogy a Télapó nem igazi, mert sok kis szívet törhet vele össze.
És akkor az akváriumról is. Olyan nyirkos, nemszeretem téli idők voltak mostanában, hogy egy ovimentes napon elhatároztam, elmegyünk a felújított New Englang Aquariumba. Későn értünk be, mert útmunkálatok voltak, ráadásul nem is a legközelebbi garázsban parkoltunk, de azért jó volt. Mirát a bálna csontváza kötötte le legjobban (béna anyja azt mondta, dinócsontváz, meglátszik, milyen ritkán járunk oda, haha), Zoé egy ideig húzatta magát, edig azt hittem, ő, az állatbolond lesz majd lelkesebb. Később jobb lett, hozzáért a tengeri csillaghoz és megállapította, hogy "olyan, mint a haminyam", s mikor már a sokadik medúza, halas tartály, tengeri sárkány stb. mellett haladtunk el, megkérdezte, hogy "anya, mikor látjuk már Arielt (a kishableányt)" is? Méri mamával úgy röhögtünk...
Tetszett a felújított akvárium, megkajáltunk, aztán irány a fókaetetés, amit elnéztünk először, másodjára már jó időpontra mentünk oda. De ott is ugyanaz volt, mint a Santánál, simán eléálltak volna a gyerekeimnek nagyobb iskolások, akiknek nem jutott ülőhely, ha nem szólok. Lábamra kép, azt sem mondja, bocsi. Nyitja nekünk az ajtót egy másik anyuka, kissrác meg átfurakszik kettőnk babakocsija közt. Tudom, mindig voltak ilyen gyerekek, de most nagy dózisban kaptam, főleg annak fényében, hogy a felnőttek szinte mind überszuper-udvariasak itt.
A fókák ügyeskedtek, volt egy Zoé nevű is köztük. Legjobb az a kövér Ursula nevű volt, aki csak azért kapta ahalat, mert a falakon nézte a képeket.
Visszafele aztán nehezen álltam pályára, a Zakim bridge-en kétszer is átmentünk, mert nem működött a GPS. De most legalább tudom, hogyan csatlakoznak onnan az autópályák, s legközelebb nem lesz probléma.
December első napján meg, Mira ösztökélésére, már fát is állítottunk. Zoét is bevontuk a díszítésbe, ami lehet, hiba volt, mert a fa egyáltalán nem érdekli. A képen látszik, hogy elég koncentráltan-morcosan rakta a díszeket a fára, hamar el is unta.
Ma meg voltunk a városi közkönyvtárban, mert jött a Télapó személyesen. Előtte volt ragasztgatás, karácsonyi témájú festett tetkók, játékok, meseolvasás, süti és alma cider. Aztám megjött a Télapó. Mikor nagy csengetéssel és szuszogással leült, még csak ötödmagával ült Mira a földön, mégis fél óra múlva került sorra az ölbe ülésben. S miért? Mert a szülők, érdekes módon épp azok, akiknek nagyobb, iskolás gyerekei voltak, szépen benyomták az ő csemetéjüket a sorba, ó, van még ott hely, ülj csak oda, s aztán mikor Télapó elmondta a lappföldes mesét és megmutatta a mindent nyitó kulcsát, az iksolás lovak szépen előre tolakodtak. A végére nagyon pipa voltam, mert ráadásul hátulról nyomták a szülők a gyerekeket, ott állt apuka a fényképezőgéppel és igen, akkor is ott kellett neki a Télapótól egy méterre szuszogni, mikor épp nem az ő gyerek ült annak ölében. Utána Zoéval végigálltuk a sort megint, mert megirigyelte Mira cukorkampóját. Ő nem olyan málé, tudott volna tolakodni, de nem engedtem még a két évével sem. Bár lehet, hogy kéne, mert úgy vettem észre, a kisgyereket még nevelik itt: köhögj a könyöködbe, oszd meg a játékot, mond, hogy bocsánat, de az iksolásoknál egy szülő nem lett volna aki azt mondja, kisfiam, várd ki a kicsiket, ne tolakodj. Na mindegy. Azért a békebeli, szemüveges és mély hangúTélapó már 3 éve ugyanaz, mert erre a bulira mindig megyünk és nem csalódunk, igaz, ekkora tömeg eddig nem volt. Mira elmondta, hogy teaszettet akar-ezért egyébként nyár óta könyörög, úgyhogy jó eséllyel meg is kapja, azazhogy már eldugva ott van a padláson. Zoé egy könyvet említett, a Kippkopp karácsonyát, ez is Méri mamának köszönhetően ott szunnyad az ajándékok között.
Ja, ha már ajándékok: idén a gyerekekére egy fillért sem költöttem, mert Darren kiderítette, hogy az amazonon fel lehet használni a hitelkártyás hűségpontjainkat is. Meg is jött a nagy doboz, hát nem becsenget a fickó, aki hozta? Úgy kellett leszerelni a lányokat, hogy apa kapott valamit a számítógépeihez. Másodjára, mikor az én csizmám jött (ugye ez is titok karácsonyig), már észbe kaptam, hogy elektromos a csengőnk, ki lehet úzni a falból. No, ezt még egyszer eljátszhatom, mert eggyel nagyobb méret kell belőle.
Megvan a karácsnyi kis manónk is, minden nap máshol ébred és figyeli a gyerekeket. Mira nagyon komolyan veszi, egy nap elfelejtettem máshova tenni, volt is nagy értetlenkedés, de kitaláltam kínomban, hogy azért nem mozdult el, mert az akváriumba mentünk, és odáig nem lát el, ezért ugyanott ébredt másnap. Az oviból kaptunk is levelet, hogy tisztelik mindenki vallását, szokását, de aki nem ünnepli a karácsonyt, az magyarázza el a gyerekének, hogy nem szabad olyat mondani, hogy a Télapó nem igazi, mert sok kis szívet törhet vele össze.
És akkor az akváriumról is. Olyan nyirkos, nemszeretem téli idők voltak mostanában, hogy egy ovimentes napon elhatároztam, elmegyünk a felújított New Englang Aquariumba. Későn értünk be, mert útmunkálatok voltak, ráadásul nem is a legközelebbi garázsban parkoltunk, de azért jó volt. Mirát a bálna csontváza kötötte le legjobban (béna anyja azt mondta, dinócsontváz, meglátszik, milyen ritkán járunk oda, haha), Zoé egy ideig húzatta magát, edig azt hittem, ő, az állatbolond lesz majd lelkesebb. Később jobb lett, hozzáért a tengeri csillaghoz és megállapította, hogy "olyan, mint a haminyam", s mikor már a sokadik medúza, halas tartály, tengeri sárkány stb. mellett haladtunk el, megkérdezte, hogy "anya, mikor látjuk már Arielt (a kishableányt)" is? Méri mamával úgy röhögtünk...
Tetszett a felújított akvárium, megkajáltunk, aztán irány a fókaetetés, amit elnéztünk először, másodjára már jó időpontra mentünk oda. De ott is ugyanaz volt, mint a Santánál, simán eléálltak volna a gyerekeimnek nagyobb iskolások, akiknek nem jutott ülőhely, ha nem szólok. Lábamra kép, azt sem mondja, bocsi. Nyitja nekünk az ajtót egy másik anyuka, kissrác meg átfurakszik kettőnk babakocsija közt. Tudom, mindig voltak ilyen gyerekek, de most nagy dózisban kaptam, főleg annak fényében, hogy a felnőttek szinte mind überszuper-udvariasak itt.
A fókák ügyeskedtek, volt egy Zoé nevű is köztük. Legjobb az a kövér Ursula nevű volt, aki csak azért kapta ahalat, mert a falakon nézte a képeket.
Visszafele aztán nehezen álltam pályára, a Zakim bridge-en kétszer is átmentünk, mert nem működött a GPS. De most legalább tudom, hogyan csatlakoznak onnan az autópályák, s legközelebb nem lesz probléma.
1 megjegyzés:
A jányok továbbra is nagggyon szépek!
A pulyka izgatja a fantáziámat, ha nem titok, meg van időd, leírnád a receptjét,:)))
Megjegyzés küldése