Nos, megúsztuk az első ovis-bölcsi hetet. Zoé reggel sír és nagyon rossz elmenni és otthagyni, ugyanakkor a dadák nagyon aranyosak. A többi, érdeklődően felfedező gyerekre mutogatnak, hogy tíz perce ők és anyjuk karjába sírtak és lám...Zoé sem sír 5 percnél többet. Külön szerencse, hogy a két gondozónő különböző természetű: az egyik harsányabb, hangos, sokat nevet, olaszos temperamentumú, a másik halkszavú, csendes, birkatürelműnek látszik. Zoé nem mondja meg nekik, hogy pisilnie kell, de mikor ráültetik, szépen teljesít, egy baleset nem volt eddig. Bevallom, nagyon örülök mert számítottam rá, hogy az idegen környezet miatt visszaesik. Itthon énekelte az angol ABC dalocskát és azt, hogy " a moo moo here, moo moo there" az Old MacDonald farmjából. Meg átment zsebtolmácsba. Mira panaszkodik, hogy szemébe süt a nap, Zoé rákontráz: angolul sun! Hamupipőkéről beszélgetünk és erre is rávágja: angolul Cinderella! Őrület. Ma is Mira szólt rá, mert mindig belekotyogott az esti történetbe, ami szent. :)
És pénteken mikor egy barátném back-to school party-jára mentünk, mindkét gyerekem olyan szépen elvolt, tudtam beszélgetni, enni, persze néha oda kellett nézni, meg kellett dicsérni, vécére kellett vinni valakit, de összességében azért szuper volt, kicsit talán érzékelik, hogy nemcsak rajtam lehet lógni, ha ott van még tucatnyi gyerek.
Mira kicsit sírósan fogadott megint, azon eltört a mécses, hogy ott akartam hagyni az amúgy bébikortól nem használt plüss takaróját, amit csendes pihenőre küldök be. A kocsiban kiderült, hogy az óvónéni kissé szigorúan nem adta oda a gyümölcsös gumicukrát, mert nem ette meg a joghurtját, pedig a szendvicset és a gyümölcsöt meg igen. Odaadtam neki, mert nem értettem egeyt a döntéssel, de azzal a körítéssel, hogy Miss Beth biztos azért veszi ezt komolyabban, mert akkor senki nem a rendes ételével kezdené. Ő is jó fej amúgy, barátságos, agilis és amint látom, a segítségén kívül még van egy óvóbácsi is, szóval néha ott is hárman vannak a tizenpár gyerekre, ami nagyon jó arány. De cinkémnek ez untig elég is, örülök, hogy nem irattam be több napra.
A lányok egyébként nagyon jól elvannak, egyik reggel később mentünk oviba is, mert olyan szépen elvonatoztak, öröm volt nézni. Kint is jól elvannak, bent meg sokat rajzolunk. Igaz, most hétvégén Zoé gyurmát tömött az orrlukaiba-gyanús is volt, hogy egy egész Dr. Seuss könyvet képes végighallgatni az ölemben. Mira meg tegnap éjszaka sikítva ébredt és az ágyunkba pisilt egy liternyi adagot. Matrac, ágynemű, minden elázott, anya anyázott mert épp elaludt volna mikor ez történt és kínjában úgy bevágta az ajtót, hogy a vakolat lejött.
De összességében nekem is jót tesznek ezek a gyerekmentes napok, kisimultabban, intenzívebben foglalkozom velük és nem nyögök fel, mikor Mira oroszlánost akar játszani hanem felmordulok és kapálok a mancsommal. Zoé meg rengeteget bújik, igaz, unalmában gyakran tépi meg a hajamat, ezért most szigorúan lépcsőn ülős timeout jár, mert már tudja, hogy fáj.
Írtam a pénteki bulit, ami jól sikerült, bár csak a talán-t jelöltem be rá, a hosszú iskolai nap után nem akartam két fáradt gyerekkel odamenni. Mégis jól sült el. Ezen felbuzdulva szombaton elmentünk tornázni, a vásárba és délután még a templomba is, nagyon gyorsan telt a nap.
Zoé most először tornázott (jelentem, a dresszből kijött a zöld filctoll), mikor kérdeztem, tetszett-e, leszegett fejjel somolygott, hogy igen. Az elején még állt és azt sem mondta, bórembukk, de aztán felbátorodott. Mira persze profi módon melegített be, s magától értetődően csatlakozott a nagyobb lányokhoz, míg én Zoéval az alapokat: korláton lengést, medvejárást, létrázást, bukfencet, alagutazást gyakorolhattam, hát le is izzadtam a végére. Persze el akart ő futni, s hagytam is felfedezni, de mikor visszacsaltam, összességében csinált mindent, kedvencem volt, mikor a korláton elengedte az edzőnő és kilenc másodpercig kitartotta. Gerendán is engedi, hogy a "néni" vigye, ha én ott vagyok, semmi gond. Szóval le a kalappal, hiszen még csak 22 hónapos!
Aztán mentünk a vásárba, ahol a tömeg és a meleg miatt csak a mezőgazdasági kiállítást elnagyoltuk. Megkívántam egy német bódénál a berét de kár volt megvenni, mert ennél jobbat tudok itthon. Igaz, az beré, nem pedig kartoffelpuffer. Mira és Zoé kapott vásárfiának két kis bólogató katicát, aztán bevettük az óriáskereket és a többi ringlispílt. Szép idő volt, jól éreztük magukat:
Ma pedig Khadija negyedik szülinapjára mentünk el, ami itt van 4 háznyira. Nagyon jó barátok lettünk az anyukájával, gyakran lógunk kint, gyerekeink együtt játszanak és a vásáron is összefutottunk. Zseniális ötletét lehet, hogy lopom. Nem ugrálóvárat bérelt ki, hanem hercegnőt, Hamupipőkét. Nagyon autentikus volt, karcsú, szuper paróka :) és csilingelően hercegnős, affektált hang, "beau-de-faaall", mondta a lányoknak. Egy órát maradt, ebben volt meseolvasás, korona felmatricázása, arcfestés, a kis szülinapos hercegnővé avatása és felvonulás a szőnyegen, integetve és pukedlizve. Meg egy játék is volt, Hófehérke almája ment körbe és ha megállt a zene, mindenkinek alvást kellett mímelnie.
Az ajándékozás is tetszett, a szokásos csetreszekkel és édességgel teli goody bag-ek helyett mindenki egy becsomagolt könyvet hozott és elcserélték egymással a lányok. Na, ennek sokkal több értelme van, mint a sok filléres kacatnak. Mira egyébként azt a könyvet hozta haza, amit én csomagoltam. A kis kíváncsi...de nem bánom, mert nagyon jót választottam. És még gázzaltöltött lufit is vihettünk haza, amit főként Zoé díjazott...
És pénteken mikor egy barátném back-to school party-jára mentünk, mindkét gyerekem olyan szépen elvolt, tudtam beszélgetni, enni, persze néha oda kellett nézni, meg kellett dicsérni, vécére kellett vinni valakit, de összességében azért szuper volt, kicsit talán érzékelik, hogy nemcsak rajtam lehet lógni, ha ott van még tucatnyi gyerek.
Mira kicsit sírósan fogadott megint, azon eltört a mécses, hogy ott akartam hagyni az amúgy bébikortól nem használt plüss takaróját, amit csendes pihenőre küldök be. A kocsiban kiderült, hogy az óvónéni kissé szigorúan nem adta oda a gyümölcsös gumicukrát, mert nem ette meg a joghurtját, pedig a szendvicset és a gyümölcsöt meg igen. Odaadtam neki, mert nem értettem egeyt a döntéssel, de azzal a körítéssel, hogy Miss Beth biztos azért veszi ezt komolyabban, mert akkor senki nem a rendes ételével kezdené. Ő is jó fej amúgy, barátságos, agilis és amint látom, a segítségén kívül még van egy óvóbácsi is, szóval néha ott is hárman vannak a tizenpár gyerekre, ami nagyon jó arány. De cinkémnek ez untig elég is, örülök, hogy nem irattam be több napra.
A lányok egyébként nagyon jól elvannak, egyik reggel később mentünk oviba is, mert olyan szépen elvonatoztak, öröm volt nézni. Kint is jól elvannak, bent meg sokat rajzolunk. Igaz, most hétvégén Zoé gyurmát tömött az orrlukaiba-gyanús is volt, hogy egy egész Dr. Seuss könyvet képes végighallgatni az ölemben. Mira meg tegnap éjszaka sikítva ébredt és az ágyunkba pisilt egy liternyi adagot. Matrac, ágynemű, minden elázott, anya anyázott mert épp elaludt volna mikor ez történt és kínjában úgy bevágta az ajtót, hogy a vakolat lejött.
De összességében nekem is jót tesznek ezek a gyerekmentes napok, kisimultabban, intenzívebben foglalkozom velük és nem nyögök fel, mikor Mira oroszlánost akar játszani hanem felmordulok és kapálok a mancsommal. Zoé meg rengeteget bújik, igaz, unalmában gyakran tépi meg a hajamat, ezért most szigorúan lépcsőn ülős timeout jár, mert már tudja, hogy fáj.
Írtam a pénteki bulit, ami jól sikerült, bár csak a talán-t jelöltem be rá, a hosszú iskolai nap után nem akartam két fáradt gyerekkel odamenni. Mégis jól sült el. Ezen felbuzdulva szombaton elmentünk tornázni, a vásárba és délután még a templomba is, nagyon gyorsan telt a nap.
Zoé most először tornázott (jelentem, a dresszből kijött a zöld filctoll), mikor kérdeztem, tetszett-e, leszegett fejjel somolygott, hogy igen. Az elején még állt és azt sem mondta, bórembukk, de aztán felbátorodott. Mira persze profi módon melegített be, s magától értetődően csatlakozott a nagyobb lányokhoz, míg én Zoéval az alapokat: korláton lengést, medvejárást, létrázást, bukfencet, alagutazást gyakorolhattam, hát le is izzadtam a végére. Persze el akart ő futni, s hagytam is felfedezni, de mikor visszacsaltam, összességében csinált mindent, kedvencem volt, mikor a korláton elengedte az edzőnő és kilenc másodpercig kitartotta. Gerendán is engedi, hogy a "néni" vigye, ha én ott vagyok, semmi gond. Szóval le a kalappal, hiszen még csak 22 hónapos!
Aztán mentünk a vásárba, ahol a tömeg és a meleg miatt csak a mezőgazdasági kiállítást elnagyoltuk. Megkívántam egy német bódénál a berét de kár volt megvenni, mert ennél jobbat tudok itthon. Igaz, az beré, nem pedig kartoffelpuffer. Mira és Zoé kapott vásárfiának két kis bólogató katicát, aztán bevettük az óriáskereket és a többi ringlispílt. Szép idő volt, jól éreztük magukat:
Ma pedig Khadija negyedik szülinapjára mentünk el, ami itt van 4 háznyira. Nagyon jó barátok lettünk az anyukájával, gyakran lógunk kint, gyerekeink együtt játszanak és a vásáron is összefutottunk. Zseniális ötletét lehet, hogy lopom. Nem ugrálóvárat bérelt ki, hanem hercegnőt, Hamupipőkét. Nagyon autentikus volt, karcsú, szuper paróka :) és csilingelően hercegnős, affektált hang, "beau-de-faaall", mondta a lányoknak. Egy órát maradt, ebben volt meseolvasás, korona felmatricázása, arcfestés, a kis szülinapos hercegnővé avatása és felvonulás a szőnyegen, integetve és pukedlizve. Meg egy játék is volt, Hófehérke almája ment körbe és ha megállt a zene, mindenkinek alvást kellett mímelnie.
Az ajándékozás is tetszett, a szokásos csetreszekkel és édességgel teli goody bag-ek helyett mindenki egy becsomagolt könyvet hozott és elcserélték egymással a lányok. Na, ennek sokkal több értelme van, mint a sok filléres kacatnak. Mira egyébként azt a könyvet hozta haza, amit én csomagoltam. A kis kíváncsi...de nem bánom, mert nagyon jót választottam. És még gázzaltöltött lufit is vihettünk haza, amit főként Zoé díjazott...
1 megjegyzés:
A lányok továbbra is cukik, a kicsit úgy megdögönyözném! A férjem is mondta, hogy olyan rég volt már a kezünkben ilyen kis puhaság.
Na, smúz félretéve, írnál majd egy-két- sok- szót az oviról, miket, hogyan, mennyit "tanulnak"? Tényleg nagyon érdekelne, ha van időd, az emilemre is írhatsz, és nagyon köszi előre is.
Megjegyzés küldése