Jövő héten, pontosabban kedden kezdődik a két lány ovija ill. bölcsije. Mindketten két egész napra mennek, azaz reggel 8-tól délután 3-ig, kedden és pénteken. Múlt pénteken volt a nyílt nap, leadtam a kitöltött papírokat, orvosi igazolásokat és befizettem a borsos összeget. Így egyben soknak tűnt, de Zoé tesóként kapott 1o% kedvezményt plusz mindkét csajócának ingyenes volt a tizedik hónap így, hogy az egész tandíjat odaadtuk. Plusz még folytatjuk a gyerekcserét, szóval emellett lesz heti egy napom 9-1-ig a lányzók nélkül.
S hogy mi a tervem a szabadidőmmel? Tornázás a Y-ban, pihenés, a lakás ráncba szedése és körbenézés, hogy mit is lehetne dolgozni. Jövőre Mira minden nap kindergartenbe megy, Zoénak pedig három nap annyiba fog kerülni. Mondjuk nem csodálom, 3 éves kortól tényleg könnyebb, mint most és akkor már reálisabb lesz egy részmunka is.
Csütörtökön itt volt még három gyerek. Elizabeth, akik szintén bilitréningen van, gyanús pingvinléptekkel kacsázott felém. Tócsát nem láttam...mert bekakilt. Míg kivakartam belőle, háromszor mentem ki a vécéből nagy kortyokban levegőt venni, mivel majdnem kijött a Dél-Amerikai óriáskígyó belőlem, a boooaaaa. Mire ezzel megvoltam, látom ám, hogy Zoé abból űzött sportot, mennyi brokkolit tud a (természetesen előző nap frissen mosott) hajába belekenni. De még ijesztőbb volt, hogy Mira fent, a szobájában kinyitotta az ablakot, hogy nézhessék a szemetest. Megbeszéltük, hogy ez tilos, még jó, hogy senkinek nem volt kedve kihajolni mert ott van ugyan egy keretes szúnyogháló is, de azt kinyomni nem nagy művészet.
Szóval ezért döntöttünk úgy, hogy -főként Darren utazása miatt- kell egy kis áramszünet anyának. Mikor csend van. Mikor vendégváró állapotban van a nappali. Mehetek a dolgomra. Nem kell maszatos kezeket törölgetni, és kétszer felmelegíteni a kávém vagy abbahagyni az ebédet, hogy valaki kakis popsiját törölgessem. Egyszerűen most érkeztem el arra a pontra, hogy ezekbe belefásultam és úgy érzem, jobb anyuka leszek, ha másokhoz adom őket.
Mira alig várja. Jövő évben majd mehet nyári táborba, ha akar, mert idén elég sokszor unatkozott. Nála ez a nyár nagy változása: megnyílt, barátokat keres tudatosan ahova csak megyünk, anya már nem elég. A csoportszobája tágas, remek játékokkal, az óvónőt ismerem, ő vitte a reggeli ügyeletet: lelkes és kedves, úgy emlékszik Mirára, akit imádott a másik két óvónéni, nagyon örült neki. Azért a honlapon látható "tanterv" kicsit ijesztő: nyomtatott nagy- és kisbetűk és ezek kiejtése, számok 1-1oo-ig, pénz és idő fogalma, becslés, grafikonelemzés...remélem mindez játékos formában. Az az igazság, hogy Mira ezeket a teszteléseket kiválóan teljesítette tavaly és nincs okom aggódni, csak remélem, nem lesz túl sok idén se, nem veszi el a kedvét a kindergartentől. No meg minden ovi együtt dolgozik az iskolákkal és valahol érvényesül az "aki lemarad, kimarad" elve, erre építenek. Zene, mozgás és kézművesség is lesz minden nap, fejlesztik az önállóságot, kritikus gondolkodást, megtanítják a lakcímet, telefonszámot, teljes nevet-szóval ezek a praktikus dolgok tetszenek azért.
Zoé nem nagyon akart ismerkedni, masírozott ki a szobából, óvónőkre rá sem nézett. Teljesen szobatiszta, de azért viszek be pelust mert idegennek nem tudom, szólni fog-e, pláne angolul. Ahányszor megpróbált beszélgetni vele az óvónéni, úgy mászott fel a lábamon, mint a legfittebb tűzoltó a létrán. Hát meglátjuk ezt is, a puding próbája az evés. Most egy kis Miki egér a kedvence, ezt és egy takarót majd beviszek aludni. Remélem, nem megszokik nem megszökik, mint az első napon, visítva bújt hozzám, hogy menjünk a kék házba. 7 gyerek lesz 2 felnőttre, ez azért biztató, bár nem akartam mondani, hogy ebből egyet tuti lefoglal az én gyerekem. Még emelt tandíjat fizettetnek a végén. :P
Ma délelőtt pedig mintegy sulikezdési ajándéknak elmentünk, hogy egy napot töltsünk Thomassal, a hasznos kis mozdonnyala tőlünk kocsival egy órára levő Carverben. Ez a Thomasos program végigmegy az országon, New Hampshire-ben épp akkor voltak, mikor Storyland-be mentünk, de akkor ejtettük mert túl sok lett volna. Egy helyi magazinban fedeztem fel, hogy ide is jönnek.
Mirát megkérdeztem azért, van-e kedve, mert ő lassan-lassan elhagyja ezt a korszakot, most már a hercegnők mennek...de lelkesen mondta, hogy érdekli. Mentünk is vele egy kört, felültünk a körhintákra...közben esett az eső, de szerencsénkre épp akkor,mikor a vonaton ültünk, aztán ettünk, bementünk egy sátor alá Thomas-tetkóért és zenét hallgatni, aztán folytattuk. Mira olyan, mint Darren, imádja a vadul pörgő-forgó gépeket, mi inkább lentről integettünk Zoéval, aztán elmentünk az erdei játszóra. Szegény egy gázzaltöltött lufit kért, amit Mira az autóban kipukkasztott, de azt mondta, semmi baj. Valamint mindenki derültségére a Thomas-járaton pisilt bele a kinyitható bilibe. Mikor kisütött a nap, megjegyezte: most már nem leszek nedves. Szóval megy a magyar mint a karikacsapás, remélem, az angollal is felzárkózik az oviban...
S hogy mi a tervem a szabadidőmmel? Tornázás a Y-ban, pihenés, a lakás ráncba szedése és körbenézés, hogy mit is lehetne dolgozni. Jövőre Mira minden nap kindergartenbe megy, Zoénak pedig három nap annyiba fog kerülni. Mondjuk nem csodálom, 3 éves kortól tényleg könnyebb, mint most és akkor már reálisabb lesz egy részmunka is.
Csütörtökön itt volt még három gyerek. Elizabeth, akik szintén bilitréningen van, gyanús pingvinléptekkel kacsázott felém. Tócsát nem láttam...mert bekakilt. Míg kivakartam belőle, háromszor mentem ki a vécéből nagy kortyokban levegőt venni, mivel majdnem kijött a Dél-Amerikai óriáskígyó belőlem, a boooaaaa. Mire ezzel megvoltam, látom ám, hogy Zoé abból űzött sportot, mennyi brokkolit tud a (természetesen előző nap frissen mosott) hajába belekenni. De még ijesztőbb volt, hogy Mira fent, a szobájában kinyitotta az ablakot, hogy nézhessék a szemetest. Megbeszéltük, hogy ez tilos, még jó, hogy senkinek nem volt kedve kihajolni mert ott van ugyan egy keretes szúnyogháló is, de azt kinyomni nem nagy művészet.
Szóval ezért döntöttünk úgy, hogy -főként Darren utazása miatt- kell egy kis áramszünet anyának. Mikor csend van. Mikor vendégváró állapotban van a nappali. Mehetek a dolgomra. Nem kell maszatos kezeket törölgetni, és kétszer felmelegíteni a kávém vagy abbahagyni az ebédet, hogy valaki kakis popsiját törölgessem. Egyszerűen most érkeztem el arra a pontra, hogy ezekbe belefásultam és úgy érzem, jobb anyuka leszek, ha másokhoz adom őket.
Mira alig várja. Jövő évben majd mehet nyári táborba, ha akar, mert idén elég sokszor unatkozott. Nála ez a nyár nagy változása: megnyílt, barátokat keres tudatosan ahova csak megyünk, anya már nem elég. A csoportszobája tágas, remek játékokkal, az óvónőt ismerem, ő vitte a reggeli ügyeletet: lelkes és kedves, úgy emlékszik Mirára, akit imádott a másik két óvónéni, nagyon örült neki. Azért a honlapon látható "tanterv" kicsit ijesztő: nyomtatott nagy- és kisbetűk és ezek kiejtése, számok 1-1oo-ig, pénz és idő fogalma, becslés, grafikonelemzés...remélem mindez játékos formában. Az az igazság, hogy Mira ezeket a teszteléseket kiválóan teljesítette tavaly és nincs okom aggódni, csak remélem, nem lesz túl sok idén se, nem veszi el a kedvét a kindergartentől. No meg minden ovi együtt dolgozik az iskolákkal és valahol érvényesül az "aki lemarad, kimarad" elve, erre építenek. Zene, mozgás és kézművesség is lesz minden nap, fejlesztik az önállóságot, kritikus gondolkodást, megtanítják a lakcímet, telefonszámot, teljes nevet-szóval ezek a praktikus dolgok tetszenek azért.
Zoé nem nagyon akart ismerkedni, masírozott ki a szobából, óvónőkre rá sem nézett. Teljesen szobatiszta, de azért viszek be pelust mert idegennek nem tudom, szólni fog-e, pláne angolul. Ahányszor megpróbált beszélgetni vele az óvónéni, úgy mászott fel a lábamon, mint a legfittebb tűzoltó a létrán. Hát meglátjuk ezt is, a puding próbája az evés. Most egy kis Miki egér a kedvence, ezt és egy takarót majd beviszek aludni. Remélem, nem megszokik nem megszökik, mint az első napon, visítva bújt hozzám, hogy menjünk a kék házba. 7 gyerek lesz 2 felnőttre, ez azért biztató, bár nem akartam mondani, hogy ebből egyet tuti lefoglal az én gyerekem. Még emelt tandíjat fizettetnek a végén. :P
Ma délelőtt pedig mintegy sulikezdési ajándéknak elmentünk, hogy egy napot töltsünk Thomassal, a hasznos kis mozdonnyala tőlünk kocsival egy órára levő Carverben. Ez a Thomasos program végigmegy az országon, New Hampshire-ben épp akkor voltak, mikor Storyland-be mentünk, de akkor ejtettük mert túl sok lett volna. Egy helyi magazinban fedeztem fel, hogy ide is jönnek.
Mirát megkérdeztem azért, van-e kedve, mert ő lassan-lassan elhagyja ezt a korszakot, most már a hercegnők mennek...de lelkesen mondta, hogy érdekli. Mentünk is vele egy kört, felültünk a körhintákra...közben esett az eső, de szerencsénkre épp akkor,mikor a vonaton ültünk, aztán ettünk, bementünk egy sátor alá Thomas-tetkóért és zenét hallgatni, aztán folytattuk. Mira olyan, mint Darren, imádja a vadul pörgő-forgó gépeket, mi inkább lentről integettünk Zoéval, aztán elmentünk az erdei játszóra. Szegény egy gázzaltöltött lufit kért, amit Mira az autóban kipukkasztott, de azt mondta, semmi baj. Valamint mindenki derültségére a Thomas-járaton pisilt bele a kinyitható bilibe. Mikor kisütött a nap, megjegyezte: most már nem leszek nedves. Szóval megy a magyar mint a karikacsapás, remélem, az angollal is felzárkózik az oviban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése