Az élet megy tovább...

...Méri mama nélkül is. Szerencsésen megérkezett egyébként, sőt az is kiderült, hogy a gépe behozta a késést és elérte volna az eredeti csastlakozást, de így 5 órát várakozott szegény és azóta is melege van otthon a nagylelkű 36 fokban. Lányok emlegetik azért, de úgy néz ki, belenyugodtak, hogy elment, Zoé is tudja már, hogy visszajön a szülinapjára,  ami még 2 hónap, így akár a jövő századra is ígérhettem volna de a lényeg, hogy valamikor itt lesz. Mira rajzán azért szerepel, göndör hajjal és kék ruhában (engem kérdezett meg, mi a kedvenc színe), Zoé sárgában, Mira pirosban, mi meg kézenfogva a kék ház előtt apával. Fuzzyt nem kell magyaráznom, ugye:

Aztán vannak még a művésznő tollából más alkotások is, úgymint Hamupipőke cipője:

Az összes mesebeli (Disney) hercegnő, akit ismer:

De személyes kedvencem ez a téli kép, ahol Zoé, rózsaszínben és Mira lilában tényleg a múlt téli hacukákat idézik. Darren meg merte kérdezni, miért nincs a képen. Mira visszakérdezett: apa, kijöttél velünk valaha a hóra? :) Egyébként míg Méri mama megfő, mi egyik reggel a kandallót is begyújtottuk, olyan hideg volt és bár a nap közepére meleg lesz, korántsem fürdőidő...talán ez inspirálta Mirát.

Egyébként rögtön mélyvízbe kerültem a kettővel. Mira ezen a héten délelőttönként tornatáborba ment  volna, torna, rajz, társas és fagyiszünet, nagyon várta...ha az a hülye bogár ott nem lett volna. De ha már ott volt, vasárnap meg is csípte a karját és a szemét, ami picit bedagadt vasárnap. Aztán másnap ki sem tudta nyitni:

Mentünk a dokihoz, nem tudta, mi mart bele, felírt antibigyót meg allergia elleni orvosságot gyerekeknek. A diagnózist alig hallottam, mert Zoé visított, kiabált. Nem hitte el, hogy őt nem vizsgálja meg a doktor néni. És akkor negyedórát vártunk a patikában, ahol össze-vissza rohantak, minden játékot elkezdett lepakolni Zoé, szóval bele a stressz közepibe. Kedden ismételtük a dokis visítást, Zoé nem bírt magával, de szerencsére a felírt kombó hatott, ma már alig látszik a duzzanat, ami miatt mi, szörnyű szülők Quasimodonak (én) ill. Küklopsznak (Darren) hívtuk Mirát. Ma már minden rendben vele, alig látszik a duzzanat, de a tábort törölni kellett, mégse hulljon bele rögtön a tornatermi magnéziapor. Ma már játszóztunk azért, mert majd megőrültük csak itthon, de hiába beszéltük meg itthon, nem a homokot szórja direkt, a még kicsit gyulladt szemével?  Neveletlen hercegnője.

Zoé szépen halad a bilivel, illetve hirtelen ötlettől vezérelve megmutattam neki a szűkítőt, mert ha valamit utálok, az a bili ürítése és mosása. Tetszett neki, igaz, a kaki még csak bilibe jó, és az éjjeli pelus nem mindig jön vissza üresen, de még mindig hüledezek, igen, már a harmadik posztban egymás után, milyen flottul megtanulta magától. Egyébként tartani is tudja ügyesen, ha autózunk, akár öt percet is. Ja, és kell neki irodalom, mint Mirának. :)

Ő is szépen rajzol egyébként, lehet, hogy nyithatunk majd Balakrishnan-galériát, tessék megnézni az aprólékos vonalakat. Ezen húsz percig dolgozott keményen koncentrálva és kérdésemre meg is tudta mondani, mi az: apa tolja babakocsit. S ki van benne? Zoé.

Miket mond még?

Zoé vagyok, pici vagyok.

Este azt játszotta, hogy Miki egere "nagyon sír", szeméből könny jön. (Ha véletlenül nem értem, mit mond, Mira mindig készségesen fordít.) Átadta nekem: énekelj neki!

De a csúcs az volt,hogy ma vacsinál elkezdte mondogatni, hogy jön szomorú szörny. Ott..van-és mutogatott ki, a teraszra. Darren úgy megijedt, hogy felállt a hátán a szőr. Hiába mondtam, hogy nincs szörny, max Sütifaló a Szezám utcából, kint meg csak állatok laknak...ezt hajtogatta percekig.

Angolul is jól nyomja, a papírrepülőt repteti apjának: kapd el, kapd el...majd észbe kap és fordít: catch it, catch it! Remélem, a bölcsiben sem lesz majd baj és mindent megért, ki tudj fejezni.

Én viszont zárom soraim, hív a pizsi....