Továbbra is nyár, napsugaras nyár, és rengeteg program, amit a csimotáknak terveztünk. Bár nem tudom, Mira megérdemli-e ezt a sok szép és jót, sajnos továbbra is hihetetlen szófogadatlan tud lenni. Szép szó, büntetés nem használ, délután ugyanúgy folytatja a visítást, ellentmondást. Egy nap nagyon bedühödtem, mert már reggel összeakadt a bajszunk és délutáni alvása után (tehát még fáradt sem volt) mit csinál? Méri mama fülébe kiabált. Majd' egy óráig ignoráltam, csak Zoéhoz beszéltem, már többször elsírta magát Mira, neki ez szúr a legnagyobbat, de aztán kaptunk mindketten puszit. Csak sajnos ezekből nem tanul, visszatérő elkövető.
A medencénél is, mint a siketfajd, megy a feje után, már mennénk haza, de ő még lógatja a lábát a mélyvízbe, karúszó nélkül, mintha nem beszéltük meg volna kismilliószor, hogy csak felnőtt mellett mehet a vízbe. Mi lesz ezzel a nővel ha tinédzser lesz? Vagy 18 éves koráig legyen szobafogságban? Várom, hogy kezdődjön az ovi megint, talán kicsit leköti az enegriákat, de hol van az még...
Zoé meg beszél és beszél, reggel ott áll a kiságyban, és mikor még magam mellém venném, közli: nem, anya. Felkelt a nap. Lemegyünk.
De nagy szám volt az is, mikor el kellett hagynunk a medencét, mert dörgött, villámlott. Villám, villám, ég...dörög, ismételgeti, mint egy kis időjós és gyanakodva néz az égre. De szerencsére a héten bomba idő lesz, megyünk is minden nap fürdeni. Apropó, Zoé is kapott karúszót, tudom, az úszómesterek nem dicsérik, mert hamis biztonságérzetet ad, de nem nagyon érdekel, mert annyira élvezi...először úgy kacagott, örült a lebegésnek, hogy sokat nyelt, de most már csukott szájjal tempózik, játékot is visszahoz akár. Ha ki akarjuk venni a vízből, felháborodottan kiáltja, hogy úszom, úszom!
Elmentünk a július 4-i ünnepségre a helyi parkba, felfújhatós-ugrálós izék, ingyen arcfestés, vonat (amivel Zoé ment vagy 5 kört), találkoztunk komplexumbeli barátnőmmel is, indiai nőci, de Kanadában nőtt fel, vele és a két gyerekével gyakran medencézünk együtt.
Voltunk a York Beach-en, Maine-ben, aminél vannak szebb strandok is, de hiába morgott Darren, én is Cape Cod-ra mentem volna szívesebben, csak oda félt elindulni, hátha dugóba kerülünk. Nem volt fehér homok, de a gyerekek így is remekül szórakoztak. Volt egy gázlós rész, na ott lehetett vízben futni, iszapozni, de a jéghideg óceán sem tántorította el őket, Zoé megint sírt mikor ki kellett menni a partra, hogy "hujjám, hujjám."
És ne feledkezzünk meg Mira szülinapi ajándékáról, a Storylandről, ami 3 és fél órára van ide kocsival. Gyönyörű, hegyi utakon mentünk, s láttam, nagyobb gyerekekkel akár egy hetet el lehet tölteni, vannak tavak, kirándulóösvények, sárkányrepülő, libegő és rusztikus vonatút a hegyek közt, ide még tuti visszajövünk. Péntek délután mentünk, gyerekek aludtak, megkajáltunk aztán az utolsó órában már nagyon nem bírták, de megérekztünk. Két napra mentünk csak, de megint megállapítottam, mekkora szívás, mennyi mindent kellett vinni. Bezzeg az én fürdőruhám itthon maradt, még jó, hogy ott be tudtam menni a TJMaxx-be, így a szálloda medencéjében nyújtogattuk fáradt tagjainkat. Hanem este úgy alakítottak a kölkök, hogy én azt hittem, hazamegyek a francba. Az étteremben mindketten kipukkasztottak egy-egy ajándéklufit, Mira fenekét többet láttam, mint az arcát és 9 után aludtak el. No de másnap Storyland, a festői környezetű hegyek közötti kis gyerekvidámpark ez, 1954-ben alapították, ikonikus figurája Humpty Dumpty. Folyamatosan bővítették, most már rengeteg járat van rajta, körhinták, hullámvasút, holland fapapucs amivel emelkedni is lehet, csomó mindent nem is láttunk. Odaértünk nyitásra, először nem volt jókedvem, mert rögtön az első menetre, az eletromos autóra vártunk fél órát, de a többi helyen szerencsére nem volt ilyen vészes a sor. Főleg Mira élvezte, többször megpuszilgatott, kapott hableányos pólót (Ariel nagy sláger mostanában nálunk), szivárványos gyűrűt, perecet, hókristályt és fagyit, katicás csillámtektót, amit Zoé is negirigyelt és nagy bámulatomra elviselte az idegen nénitől a procedúrát. Ő a körhintákban gyakran ismételgette, hogy "kiszállsz", a kis játszótér jobban bejött neki. Aztán 8 óra ébrenlét után dőlt ki, szerencsére az autóban is visszaaludt. Én meg majdnem levezettem egyben a három és fél órát, mikor az utolsó 35 percben beleszaladtunk egy útjavításba az autópályán...de azért megérte. Igaz, este hétkor elterültem az ágyon, mint Alföldön a furulyaszó, nem szoktam én ekkora utakhoz...viszont remélem, Mira egy ideig kisangyal lesz ettől a szép élménytől.
Képgaléria következik:
A medencénél is, mint a siketfajd, megy a feje után, már mennénk haza, de ő még lógatja a lábát a mélyvízbe, karúszó nélkül, mintha nem beszéltük meg volna kismilliószor, hogy csak felnőtt mellett mehet a vízbe. Mi lesz ezzel a nővel ha tinédzser lesz? Vagy 18 éves koráig legyen szobafogságban? Várom, hogy kezdődjön az ovi megint, talán kicsit leköti az enegriákat, de hol van az még...
Zoé meg beszél és beszél, reggel ott áll a kiságyban, és mikor még magam mellém venném, közli: nem, anya. Felkelt a nap. Lemegyünk.
De nagy szám volt az is, mikor el kellett hagynunk a medencét, mert dörgött, villámlott. Villám, villám, ég...dörög, ismételgeti, mint egy kis időjós és gyanakodva néz az égre. De szerencsére a héten bomba idő lesz, megyünk is minden nap fürdeni. Apropó, Zoé is kapott karúszót, tudom, az úszómesterek nem dicsérik, mert hamis biztonságérzetet ad, de nem nagyon érdekel, mert annyira élvezi...először úgy kacagott, örült a lebegésnek, hogy sokat nyelt, de most már csukott szájjal tempózik, játékot is visszahoz akár. Ha ki akarjuk venni a vízből, felháborodottan kiáltja, hogy úszom, úszom!
Elmentünk a július 4-i ünnepségre a helyi parkba, felfújhatós-ugrálós izék, ingyen arcfestés, vonat (amivel Zoé ment vagy 5 kört), találkoztunk komplexumbeli barátnőmmel is, indiai nőci, de Kanadában nőtt fel, vele és a két gyerekével gyakran medencézünk együtt.
Voltunk a York Beach-en, Maine-ben, aminél vannak szebb strandok is, de hiába morgott Darren, én is Cape Cod-ra mentem volna szívesebben, csak oda félt elindulni, hátha dugóba kerülünk. Nem volt fehér homok, de a gyerekek így is remekül szórakoztak. Volt egy gázlós rész, na ott lehetett vízben futni, iszapozni, de a jéghideg óceán sem tántorította el őket, Zoé megint sírt mikor ki kellett menni a partra, hogy "hujjám, hujjám."
És ne feledkezzünk meg Mira szülinapi ajándékáról, a Storylandről, ami 3 és fél órára van ide kocsival. Gyönyörű, hegyi utakon mentünk, s láttam, nagyobb gyerekekkel akár egy hetet el lehet tölteni, vannak tavak, kirándulóösvények, sárkányrepülő, libegő és rusztikus vonatút a hegyek közt, ide még tuti visszajövünk. Péntek délután mentünk, gyerekek aludtak, megkajáltunk aztán az utolsó órában már nagyon nem bírták, de megérekztünk. Két napra mentünk csak, de megint megállapítottam, mekkora szívás, mennyi mindent kellett vinni. Bezzeg az én fürdőruhám itthon maradt, még jó, hogy ott be tudtam menni a TJMaxx-be, így a szálloda medencéjében nyújtogattuk fáradt tagjainkat. Hanem este úgy alakítottak a kölkök, hogy én azt hittem, hazamegyek a francba. Az étteremben mindketten kipukkasztottak egy-egy ajándéklufit, Mira fenekét többet láttam, mint az arcát és 9 után aludtak el. No de másnap Storyland, a festői környezetű hegyek közötti kis gyerekvidámpark ez, 1954-ben alapították, ikonikus figurája Humpty Dumpty. Folyamatosan bővítették, most már rengeteg járat van rajta, körhinták, hullámvasút, holland fapapucs amivel emelkedni is lehet, csomó mindent nem is láttunk. Odaértünk nyitásra, először nem volt jókedvem, mert rögtön az első menetre, az eletromos autóra vártunk fél órát, de a többi helyen szerencsére nem volt ilyen vészes a sor. Főleg Mira élvezte, többször megpuszilgatott, kapott hableányos pólót (Ariel nagy sláger mostanában nálunk), szivárványos gyűrűt, perecet, hókristályt és fagyit, katicás csillámtektót, amit Zoé is negirigyelt és nagy bámulatomra elviselte az idegen nénitől a procedúrát. Ő a körhintákban gyakran ismételgette, hogy "kiszállsz", a kis játszótér jobban bejött neki. Aztán 8 óra ébrenlét után dőlt ki, szerencsére az autóban is visszaaludt. Én meg majdnem levezettem egyben a három és fél órát, mikor az utolsó 35 percben beleszaladtunk egy útjavításba az autópályán...de azért megérte. Igaz, este hétkor elterültem az ágyon, mint Alföldön a furulyaszó, nem szoktam én ekkora utakhoz...viszont remélem, Mira egy ideig kisangyal lesz ettől a szép élménytől.
Képgaléria következik:
3 megjegyzés:
No igen, két napra egy hangyányival kell kevesebb cucc , mint két hétre, erre már én is rájöttem. Pláne télen. Szilveszterkor 5 napra mentünk vendégségbe Németországba, de megnyugtattuk őket, hogy nem költözünk azért ide....
Fürdőruhára rá se ránts, én a kettőnkét hagytam anno otthon, amikor Görögországba mentünk egy hétre.A repülőtéri úton már eszembe is jutott, de akkor már...Még jó ,hogy a gyerekekét vittük, így csak kettőt kellett venni,hurrá!Még a férj gatyája hagyján, de azért az enyém..akkor sem voltam már nádszálkarcsú, úgyhogy falatnyi bikini nem jöhetett szóba, ugyebár.
A lányok meg csodaszépek!
Mi a baj a karuszoval? Bubu abban uszott ket nyarat at, megis iden ugy megtanult nelkule mint a sicc. Most Bogyo is keni benne. Sokkal jobb mint remuldozni hogy ha belemegy, elmerul. Szerintem tok jo hogy vannak ilyen cuccok. Amugy tetszik Bogyonak is Zoe, szerintem osszeillenek :D
Pang
Megjegyzés küldése