Azzal kell megint kezdenem, amivel múltkor befejeztem: Mira kilengéseivel. Nyúlmamának igazat kell adnom, ahogy visszagondolok, mi is remegő kézzel írtuk ki az ó-ió-ciót egészen a vakációig és alig vártuk, hogy gondtalanul rohanhassunk bele a nyárba. Szóval lehet, hogy Mira az ovitól (is) elfáradt. Ugyanakkor mikor velem kiabál (te vagy szemtelen, te vagy huncut), őrjöng, Méri mamát elküldi, száját befogja, szóval abszolőt kezelhetetlen.
Azt hiszem múlt kedd volt az a nap, mikor állatira kiakadtam rá, szinte minden kívánsága teljesült. Elmentünk egy távolabbi parkba, kapott fagyit, boltban apró szalámit, s még egy katicás szélcsengőt is, ha már féláron adták. Erre megint olyan cirkuszt levágott, hogy a szobájába raktam. Ajtó becsuk, egy perc kivár-s ahogy sejtettem, fáziskéséssel beindult a bömbölés. Csak mert aznap nem öltözhetett át hatodjára, esti pizsamahúzás előtt. Mikor lehiggadt, megbeszéltük és felsoroltam neki, mi mindent megkapott aznap is, blazírt arccal végighallgatta, majd odavágta, hogy "anya, azt kívánom, változz szörnnyé." Később meg: 'anya, te vagy a legmorcosabb anyuka a világon!"
De este azért feltámadt a lelkiismerete, mert az ágyában elkezdett sírni, mikor fáradtásgomra és a huncutságára hivatkozva nem énekeltem neki jóéjt-dalokat. Átölelt, s elhalmozott bókokkal.
Vasárnap folytatta persze, ahol abbahagyta, mígnem délután leültünk megbeszélni, mitől vadul be így. Már azt hittem, nem fog felelni, de aztán kibökte: "Minden áldott nap vér tolul a fejembe, és mérges leszek." Komolyan így mondta, szó szerint. Tovább firtattam és megkaptam a felindultság okát is: "Mert nem foglalkozol velem."
?
??????
??????????
Azt hittem, nem hiszek a fülemnek. Köpni-nyelni nem tudtam. Minden nap társasozunk, olvasok, beszélgetünk, rajzolunk, parkozunk. Az ész megáll és körbenéz. Hol rontottam el? Lehet, hogy túl sokat foglalkozok vele és már nem is becsüli, hanem kvázi elvárja? Ez amúgy nem teher, szeretek vele játszani, de azt hiszem, a banán a kommunizmusban-szindróma forog fenn. Mikor úgy 3o éve, csak télen, nagy ritkán és drágán lehetett banánhoz jutni, akkor különlegesnek számított, sokak kedvenc gyümölcse, de azóta télen-nyáron megkaphatom, kevesebbszer kívánom meg. Kicsit elszomorodtam, hogy -mondjuk ki őszintén- hálátlan a lányom, azt sem tudom, hogy keressem a kedvét és ez nem elég...de megacélozom magam, ennél többet nem kap.
Megbeszéltük, hogy ha huncut móduszban van, bemehet a cirkuszi sátorba, na, ez is egy új, szülinapon felül kapott szerzemény apától és kijön, ha megnyugszik. Kicsit barátibb opció, mint a szobafogság.
Ma kedves is volt, egyszer kezdett őrjöngeni, akkor elég volt rákérdezni, hogy szépen beszél vagy sátor, rögtön visszavett.
Tegnapi kedves párbeszéd:
-Anya, te vagy a legkedvesebb anyuka a világon.
-Köszi, Mira, igyekszem.
-Nem kell igyekezni, így is az vagy.
Na, ez azért jól esett.
Ma mentünk volna úszni, volt egy ingyenes próbára kuponom a közeli uszodába, de sajnos Cinke lebetegedett, lázas és egész délelőtt alszik a kanapén...
Rajzolni azt továbbra is tud:
Azt hiszem múlt kedd volt az a nap, mikor állatira kiakadtam rá, szinte minden kívánsága teljesült. Elmentünk egy távolabbi parkba, kapott fagyit, boltban apró szalámit, s még egy katicás szélcsengőt is, ha már féláron adták. Erre megint olyan cirkuszt levágott, hogy a szobájába raktam. Ajtó becsuk, egy perc kivár-s ahogy sejtettem, fáziskéséssel beindult a bömbölés. Csak mert aznap nem öltözhetett át hatodjára, esti pizsamahúzás előtt. Mikor lehiggadt, megbeszéltük és felsoroltam neki, mi mindent megkapott aznap is, blazírt arccal végighallgatta, majd odavágta, hogy "anya, azt kívánom, változz szörnnyé." Később meg: 'anya, te vagy a legmorcosabb anyuka a világon!"
De este azért feltámadt a lelkiismerete, mert az ágyában elkezdett sírni, mikor fáradtásgomra és a huncutságára hivatkozva nem énekeltem neki jóéjt-dalokat. Átölelt, s elhalmozott bókokkal.
Vasárnap folytatta persze, ahol abbahagyta, mígnem délután leültünk megbeszélni, mitől vadul be így. Már azt hittem, nem fog felelni, de aztán kibökte: "Minden áldott nap vér tolul a fejembe, és mérges leszek." Komolyan így mondta, szó szerint. Tovább firtattam és megkaptam a felindultság okát is: "Mert nem foglalkozol velem."
?
??????
??????????
Azt hittem, nem hiszek a fülemnek. Köpni-nyelni nem tudtam. Minden nap társasozunk, olvasok, beszélgetünk, rajzolunk, parkozunk. Az ész megáll és körbenéz. Hol rontottam el? Lehet, hogy túl sokat foglalkozok vele és már nem is becsüli, hanem kvázi elvárja? Ez amúgy nem teher, szeretek vele játszani, de azt hiszem, a banán a kommunizmusban-szindróma forog fenn. Mikor úgy 3o éve, csak télen, nagy ritkán és drágán lehetett banánhoz jutni, akkor különlegesnek számított, sokak kedvenc gyümölcse, de azóta télen-nyáron megkaphatom, kevesebbszer kívánom meg. Kicsit elszomorodtam, hogy -mondjuk ki őszintén- hálátlan a lányom, azt sem tudom, hogy keressem a kedvét és ez nem elég...de megacélozom magam, ennél többet nem kap.
Megbeszéltük, hogy ha huncut móduszban van, bemehet a cirkuszi sátorba, na, ez is egy új, szülinapon felül kapott szerzemény apától és kijön, ha megnyugszik. Kicsit barátibb opció, mint a szobafogság.
Ma kedves is volt, egyszer kezdett őrjöngeni, akkor elég volt rákérdezni, hogy szépen beszél vagy sátor, rögtön visszavett.
Tegnapi kedves párbeszéd:
-Anya, te vagy a legkedvesebb anyuka a világon.
-Köszi, Mira, igyekszem.
-Nem kell igyekezni, így is az vagy.
Na, ez azért jól esett.
Ma mentünk volna úszni, volt egy ingyenes próbára kuponom a közeli uszodába, de sajnos Cinke lebetegedett, lázas és egész délelőtt alszik a kanapén...
Rajzolni azt továbbra is tud:
Zoé jól van, kis bohóc, Méri mama nagyon szórakoztatónak találja. Olyan jókat dumál.
Ma mégneseztünk, autónak csináltam kipugogót, megjegyezte, hogy benzin, benzin.
Két félkört összeillesztett, s mondta: kor, kort.
De a heti benyögés az volt, hogy meglengette a varázspálcát és felszólított: legyél béka!
Ő is alszik most, tegnap húsz percet aludt mindössze délután és nem tudtam visszaaltatni, mert mentem pulmonológiára. Ott meg kisütötték, hogy mivel szoptatok, metacholine nélkül csinálják meg a tesztet. Haláli nőci volt ott, úgy demonstrálta a levegő be-és kifújását, mint egy tai-chi mester. Látszólag amúgy minden rendben, nem ájultam el, szépek a görbék, de ettől még lehet asztmám. Majd vissza kell mennem, hogy nem szoptatok, de hogy erről hogyan szoktatom le Zoét, azt nem tudom, mert kemény függő, még napi 6-szor jön a jussáért. Pedig már csak pár hónapom van, mert szeptemberben heti két napot megy a bölcsibe...
Na, egy ideig megint nem leszek, jön Méri mama tesója, Gyumás és kis családja, úgyhogy telt ház lesz. Remélem, közös programokra is futja majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése