Tegnap felvettük mamát, aki Darren pontjainak köszönhetően első osztályon jött végig, mint hallottam, igen jó dolga volt. Vittem ki neki elemózsiát, de tömték, mint a libát, semmit nem kívánt. És olyan hamar kiért a vámról, hogy 5 percet várt is ránk.
Mira csak ismételgette a nevét, ma reggel teljesen feloldódva játszott vele, én le voltam ejtve. Nem is bántam, hogy le tudtam ülni anélkül, hogy egy percben hatvanszor elhangozzon az "anyázás". Azért alváshoz, eleséshez még én kellek, de amikor valamit nem engedek meg, ment mamához, hátha nála szabad. Ma délutánra meg is vadult, ezért felküldtem a szobájába, anyu meg nem jött oda addig,amíg büntiben volt, úgy sajnálta szegényt. :) Szóval kérem, gond nem lesz itt egy szál sem, a legjobb kezekben lesz amíg én kitolok/cipzároznak.
Délután anyuval átnéztük a babaruhákat is, nagy csalódásomra szinten minden rugdalózónak sárga volt a széle, gallérja. Pedig Mira nem volt bukós és tisztén tettem őket el! Anyu szerint előfordul ez, hát remélem, a mosás kiveszi...játszottunk az új játékokkal, én örvendeztem a vásárfiának, kaptunk két szép Szász Endre tányért a falra a konyhába, biovegeta, meggyes pálesz, kézzel kötött pulcsicsodák, könyvek Mirának, bőségzavar volt.
Tornára is elvittük Méri mamát, az volt a harmadik alkalom. Először azt hittem, rossz döntés volt újra beíratni Mirát, mert bohóckodott, visítva rohant a matracokon bemelegítés helyett. De 2. alkalommal és most is nagyon szépen leült, végignézte mit kell csinálni és igyekezett is. Mirával idén csak egy kisebb, 21 hónapos kislány jár egy csoportba, ő most nem jött el, így a tanárnője felajánlotta, hogy az ovisokkal együtt mehet, ha gondolom. Persze, jobb, mint egyedül. És büszke voltam rá, mert Mira megállta a helyét rendesen a 3-4 évesek közt. Akikhez már szülő be sem mehet...itt a szépséghiba, szerintem egyedül még nem maradna el.
Ilyen ügyike volt:
"tic-toc", azaz ide-oda lengés a kis korláton. Amúgy spárgában csinálta, csak a gépem nem kapta el azt a mozdulatot, itt már leszállófélben van.
És itt gerendázás, amiben szerintem lepipálta az összes ovist, nemcsak végiggyalulta, hanem szépen, kitartott kézzel ment végig, teljesen egyedül. Sajnos, a végén hirtelen ugrik le, ezt a játszón is csinálja, hiába mondtam neki, hogy szóljon, mikor kell elkapni..egy csipet bohóc mindig is lesz benne, anélkül ő olyan, mint a gulyás paprika nélkül.
Mira csak ismételgette a nevét, ma reggel teljesen feloldódva játszott vele, én le voltam ejtve. Nem is bántam, hogy le tudtam ülni anélkül, hogy egy percben hatvanszor elhangozzon az "anyázás". Azért alváshoz, eleséshez még én kellek, de amikor valamit nem engedek meg, ment mamához, hátha nála szabad. Ma délutánra meg is vadult, ezért felküldtem a szobájába, anyu meg nem jött oda addig,amíg büntiben volt, úgy sajnálta szegényt. :) Szóval kérem, gond nem lesz itt egy szál sem, a legjobb kezekben lesz amíg én kitolok/cipzároznak.
Délután anyuval átnéztük a babaruhákat is, nagy csalódásomra szinten minden rugdalózónak sárga volt a széle, gallérja. Pedig Mira nem volt bukós és tisztén tettem őket el! Anyu szerint előfordul ez, hát remélem, a mosás kiveszi...játszottunk az új játékokkal, én örvendeztem a vásárfiának, kaptunk két szép Szász Endre tányért a falra a konyhába, biovegeta, meggyes pálesz, kézzel kötött pulcsicsodák, könyvek Mirának, bőségzavar volt.
Tornára is elvittük Méri mamát, az volt a harmadik alkalom. Először azt hittem, rossz döntés volt újra beíratni Mirát, mert bohóckodott, visítva rohant a matracokon bemelegítés helyett. De 2. alkalommal és most is nagyon szépen leült, végignézte mit kell csinálni és igyekezett is. Mirával idén csak egy kisebb, 21 hónapos kislány jár egy csoportba, ő most nem jött el, így a tanárnője felajánlotta, hogy az ovisokkal együtt mehet, ha gondolom. Persze, jobb, mint egyedül. És büszke voltam rá, mert Mira megállta a helyét rendesen a 3-4 évesek közt. Akikhez már szülő be sem mehet...itt a szépséghiba, szerintem egyedül még nem maradna el.
Ilyen ügyike volt:
Ez az itsy bitsy spider, azaz kis pókként kell felmászni lábbal a falon.
És itt gerendázás, amiben szerintem lepipálta az összes ovist, nemcsak végiggyalulta, hanem szépen, kitartott kézzel ment végig, teljesen egyedül. Sajnos, a végén hirtelen ugrik le, ezt a játszón is csinálja, hiába mondtam neki, hogy szóljon, mikor kell elkapni..egy csipet bohóc mindig is lesz benne, anélkül ő olyan, mint a gulyás paprika nélkül.
1 megjegyzés:
Kesz, le vagyok halva! Ezek mar rendesen tornasz-mutatvanyok, hiaba a cuki nev, hogy itsy-bitsy meg mittudomen. Hihetetlen. :-o Mira nagyon-nagyon ugyes! Nagymamahoz: hat igen; nincs is jobb mint egy teljesen relaxalt felora, mikor a sarokbol nezheted ahogy valaki mas varazsolja oda azt a boldog mosolyt a kolok arcara. Biza potolhatatlan. puszi nektek, es kitartas az utolso hetekre!
Bubu-anya
Megjegyzés küldése