Úgy érzem magam, mint az egyszeri filmekben, ahol a búskomor, pesszimista hőst üldözte az esőfelhő, ment a feje felett és mindenhol máshol sütött a nap, csak ott nem, ahol ő lépdelt.
Tegnap lementünk játszani és rögtön láttam, hogy a pinceajtónk üvege "pókhálós". Készítettem róla képeket is, mert kívülről fotózva észrevettem, hogy a törésvonalak alatt van egy nagy, barna folt. Tehát direkt törte be valaki, valószínű labdával. És Darrennel egyre gondolunk, a szomszéd 2o éves fiúra, aki előszeretettel passzolgatja a labdát. Jelenleg nem dolgozik, újra visszaköltözött ide, s bár velem mindig kedves, udvarias volt, azért dobta ki az anyja, mert drogozott, nem dolgozott. Aztán visszafogadta a tékozló fiút, Darrennek áradozott hogy mennyit változott. Ja, egy hétig csend is volt, aztán jöttek az újabb viták. Az ő kapcsolatuk arról szól, hogy egyik nap fuck you, másik nap I love you, köztes sáv nincs. Sajnálom a srácot is valahol, mert elég egocentrikus anyja van, aki akkor előveszi a gyerekét, mikor kedve van hozzá, fészbúk státuszon olvashatjuk, hogy ma betűtornyot játszottak, sushit ettek együtt-de amikor macerás a dolog, akkor már nem olyan nagy mulatság. Pl. a helyi, amúgy jóhírű gimi igazgatóját vette elő akkor, mikor kiderült a drogozás. Mikor rákérdeztem, hogy a nagymamája és nevelőapja távozása (azok is mindketten ki lettek dobva, khm) nem játszhatott-e közre, az a válasz, hogy ó, hát azokkal a problémákkal terapeutához jár. Ja, akkor senki más nem hibás, csak az igazgató, aki nem figyelteti kandi kamerával, hogy mit csinál mind az 5oo diákja.
Egyébként meg vagyok győződve róla, hogy Fuzzy-t is ő jelentette fel, mert párszor fel mert menni a teraszára. Az, hogy az ő boxere ugatott, tőlünk 5o méterre az erdőbe szaratta, az persze nem baj.
Na szóval ma frissében akarok beszélni vele, nem látott-e valamit, épp hétfőn-kedden szabadnapos, és vasárnap még tuti hogy nem tört be az üveg. Ami 25o dollárba fáj, ennyit mindenképp mi állunk, a többit vállalja a biztosításunk.
Ma volt a szittelős napom is, szintén olyan filmbe illő, amin teli szájjal lehet röhögni pattogatott kukoricával, már ha csak fikció. Nekem úgy tűnt, mintha a Survivor-t forgatták volna velem. Mind a négy gyerek egyszerre akart ugyanazzal a kirakóval, vonattal, társassal játszani. Az egyik kislányt biliztettem, közben a másik kisfiú, aki épp tízóraizott, az arcát kifestette naranccsal. Nem tudom, hogyan telt le a 4 óra.
Ráadásul épp közben hívtak, hogy az én doktornőmnek már nincs szabad időpontja császármetszésre, ezért más doktornőhöz kerülök-abban az esetben, ha nem sikerül a VBAC. Ugyanis megpróbálom, hátha magától beindul a szülés, de a 41. hétnél tovább nem húzhatom, mert nagyobbak a kockázatok, hegszétválás esélye stb. A császárom időpontja így október 2o., ha addig nem jön magától legkésőbb ezen a napon két lányka anyukája leszek. Ismerem amúgy ezt a doktornőt is, nagyon kedves, aranyos, de jobban örültem volna az enyémnek, mégiscsak az életemet teszem le a (műtő)asztalra.
Hát ezek vannak. Egy hét múlva jön Méri mama, bízom benne, hogy a terhesség utolsó hónapja nagyobb harmóniában telik.
Tegnap lementünk játszani és rögtön láttam, hogy a pinceajtónk üvege "pókhálós". Készítettem róla képeket is, mert kívülről fotózva észrevettem, hogy a törésvonalak alatt van egy nagy, barna folt. Tehát direkt törte be valaki, valószínű labdával. És Darrennel egyre gondolunk, a szomszéd 2o éves fiúra, aki előszeretettel passzolgatja a labdát. Jelenleg nem dolgozik, újra visszaköltözött ide, s bár velem mindig kedves, udvarias volt, azért dobta ki az anyja, mert drogozott, nem dolgozott. Aztán visszafogadta a tékozló fiút, Darrennek áradozott hogy mennyit változott. Ja, egy hétig csend is volt, aztán jöttek az újabb viták. Az ő kapcsolatuk arról szól, hogy egyik nap fuck you, másik nap I love you, köztes sáv nincs. Sajnálom a srácot is valahol, mert elég egocentrikus anyja van, aki akkor előveszi a gyerekét, mikor kedve van hozzá, fészbúk státuszon olvashatjuk, hogy ma betűtornyot játszottak, sushit ettek együtt-de amikor macerás a dolog, akkor már nem olyan nagy mulatság. Pl. a helyi, amúgy jóhírű gimi igazgatóját vette elő akkor, mikor kiderült a drogozás. Mikor rákérdeztem, hogy a nagymamája és nevelőapja távozása (azok is mindketten ki lettek dobva, khm) nem játszhatott-e közre, az a válasz, hogy ó, hát azokkal a problémákkal terapeutához jár. Ja, akkor senki más nem hibás, csak az igazgató, aki nem figyelteti kandi kamerával, hogy mit csinál mind az 5oo diákja.
Egyébként meg vagyok győződve róla, hogy Fuzzy-t is ő jelentette fel, mert párszor fel mert menni a teraszára. Az, hogy az ő boxere ugatott, tőlünk 5o méterre az erdőbe szaratta, az persze nem baj.
Na szóval ma frissében akarok beszélni vele, nem látott-e valamit, épp hétfőn-kedden szabadnapos, és vasárnap még tuti hogy nem tört be az üveg. Ami 25o dollárba fáj, ennyit mindenképp mi állunk, a többit vállalja a biztosításunk.
Ma volt a szittelős napom is, szintén olyan filmbe illő, amin teli szájjal lehet röhögni pattogatott kukoricával, már ha csak fikció. Nekem úgy tűnt, mintha a Survivor-t forgatták volna velem. Mind a négy gyerek egyszerre akart ugyanazzal a kirakóval, vonattal, társassal játszani. Az egyik kislányt biliztettem, közben a másik kisfiú, aki épp tízóraizott, az arcát kifestette naranccsal. Nem tudom, hogyan telt le a 4 óra.
Ráadásul épp közben hívtak, hogy az én doktornőmnek már nincs szabad időpontja császármetszésre, ezért más doktornőhöz kerülök-abban az esetben, ha nem sikerül a VBAC. Ugyanis megpróbálom, hátha magától beindul a szülés, de a 41. hétnél tovább nem húzhatom, mert nagyobbak a kockázatok, hegszétválás esélye stb. A császárom időpontja így október 2o., ha addig nem jön magától legkésőbb ezen a napon két lányka anyukája leszek. Ismerem amúgy ezt a doktornőt is, nagyon kedves, aranyos, de jobban örültem volna az enyémnek, mégiscsak az életemet teszem le a (műtő)asztalra.
Hát ezek vannak. Egy hét múlva jön Méri mama, bízom benne, hogy a terhesség utolsó hónapja nagyobb harmóniában telik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése