Tampasztikus vakáció 4.

Szombaton aztán átjött Heather is a kislányával, Amy-vel. Érdekes, ők is akkor vakációztak ott. Nagyon jó volt találkozni vele, de Mira már olyan álmos volt, hogy majdnem elaludt a vízben...itt úgy néz ki, mint egy árva gyermek, akit wellnesszre kényszerítettek:

Délután mentünk volna a Nagymacska-rezervátumba, de mint kiderült, csak reggel 9-kor van gyerekekre szabott túra is, onnan tehát programmódosítással a Clearwater beach-re robogtunk tovább. Én nagyon szeretem a vízpartot, próbálom átadni a fotókkal azt, amit akkor éreztem: hihetetlen könnyedséget és szabadságot.

Ez azonban semmi sem volt ahhoz képest, amit Mira produkált. Tessenek emlékezni, hogy szanszkritül óceánt jelent a neve, hát hű is volt önmagához. Nevetve futott, s lapátolta be a homokot az óceánba. Összevizezte a ruháját, ezért hippi kölökként csak pelenkában folytatta a mókát. Hozzáteszem, nem erre a programra készültünk ugye...még jó, hogy egy puha plédet vittünk. Néztek ám a pulóveres nénik-bácsik, csajszira csodálkozva, rám megrovóan. Való igaz, szinte csapvíz volt az óceán, de mit csináljak, úgy élvezte. Nem kell drága akvárium meg programok, nyáron azt hiszem, óceánpartra fogunk járni. Még most is ott merné a homokot, ha el nem vittem volna onnan, amit visító bömböléssel próbált megvétózni. Rengeteg képet készítettem, de aztán leengedtem a gépet és csak néztem, büszkélkedtem, gyönyörködtem a kis vagány lányban, aki az enyém.

Másnap aztán elmentünk a Big Cat Rescue nevezetű helyre, a fent említett gyerektúrára. Mira apja vállán aludta végig, de mi azért élveztük. Ez egy hatalmas terület, ahol mindenféle tré helyzetben élő nagymacskát mentettek meg. Voltak szerválok, ligerek, olyan macskák is, amikről nem hallottam soha és magyarul nem is tudtam volna hirtelen, hogy hívják őket. Egészen hihetetlen sztorik bontakoztak ki, sajnos az emberi butaság határtalan. Nem is tudtam megjegyezni mindet, na meg volt több gyerek is, akik kérdezgettek, szóval cikáztunk rendesen a ketrecek közt. Két vezető is volt, mert bár be voltak zárva az állatok, a ketrec rácsain simán ki tudtak volna nyúlni, ezért a sor végét záró hölgy gondoskodott róla, hogy senki nem maradjon egyedül, vagy menjen külön utakra a vadonban.
Ez a kép a bejáratnál készült:

Ez a kedves leopárd cirkuszi állat volt, de aztán nem akart többet fellépni. Általában 2-3 évesek a nagymacskák, mikor elunják ezt, felnőnek és inkább családot alapítanának. Jobb helye van ebben a nyugdíjban szegénynek.

Ez itt egy oroszlánhölgy, akit sajnos kölyökkorában szakítottak el az anyjától, most sem lehet más állatokkal együtt, bár -a többi nagymacskával ellenben, ő épp társas lény lehetne. Egyéves koráig láncon tartották, drogokat őrzött. Egy rajtaütés alkalmával vitték el a rendőrök, azóta szép, egészéges állat, de így is szomorú a sorsa. Hiába, az állatok pszichéjére is hatással van a gyerekkoruk.

Ez a hölgy egy fehér tigris, nagyon keresett. Ő egy oroszlánnal volt összezárva, most is együtt élnek. Mivel valami rendellenesség van a szájával, úgy néz ki, mintha állandóan mosolyogna, ami édes, de a fogainak nem tesz jót.

Ezt a pumát egy család háziállatként tartotta, majd mivel költözniük kellett, elunták, s leadták. Ennek már 13 éve, azóta sem jelentkeztek értük. Eszembe jut erről a sok megunt dalmata, meg a húsvéti nyuszik, akiket országúton engednek el. Ja, a gyerek sír érte, mert a moziban olyan ééééédi, de helló, apu-anyu, az állat felelősség ám, nemcsak 2 hétre, hanem egy életre.

Hozzátenném itt, hogy a nagymacskák tartása sok amerikai államban a mai napig legális, így lehet az, hogy hótt dilettáns emberek egy tigrist vihetnek haza, és élhetnek vele. Hála a jó égnek, egyre több államban tiltják meg. Én sem örülnék neki, ha miközben Mira játszón szaladgálna, odaülne mellé egy oroszlán...

Ez a tigrisfiú pedig épp azért nem kellett, mert a vásárló fehéret akart. A tenyésztőn ragadt, aki kis helyen tartotta, alig etette. Itt már boldog, szeret fürdeni is. Tigris, tigris, éjszakánk erdejében sárga láng, mely örök kéz szabta rád, rettentő szimmetriád?

Úgy általában elmondhatjuk, hogy a több helyen is olvasható felirat a menhely jelszava, magyarul szabadon fordítva annyit tesz: valaki úgy gondolta, jó háziállat lesz belőlem, s bár ő tévedett, mégis én kerültem börtönbe. Nem is bántam a borsos belépőt, mert nagy része az állatokra megy el, megérdemlik, hogy jó soruk legyen ott végre.

Hát ennyi volt a vakáció, itt aztán már eszembe jutott az én magányos nagymacskám, Fuzzy Cicó is, aki örömmel várt minket haza. Nagyon jól éreztük magunkat, receptre írnám fel mindenkinek az ehhez hasonló minivakációt.