Tampasztikus vakáció 3.

A 3. napon végre fürödni is tudtunk, isteni volt a víz, ráadásul egyedül voltunk a medence partján. Mira egyedül még nem bátorkodik, amit nem is bánok, majd nyárra tervezem a karúszó beszerzését, hogy kicsit nagyobb legyen a vízbiztonsága. Így csak lubickoltunk, fel-le emelgettem, hajókáztam vele, kitettem a partra ahonnan beleugrott. Méri mama, aki a háttérben úszik, nagyon megörült, mert a jacuzzi meleg vize és a bugyogó áramlat rendbe tette a derekát. A lányzó meg szép nagyot aludt délután...

Mikor felkelt, St. Petersburg-be mentünk el, mert olvastam, hogy nagyon szép a móló partja, a sétány. Így is volt, bár kicsit cidriztem rövidujjúban a parton. Nem volt sok ember, sok üzlet zárva is volt. Felmentünk lifttel a tetőre, szép kilátás nyílt a városkára, majd a fejenként csupán 25 centbe kóstáló trolival mentünk egy kört a belvárosban. Volt néhány metodista templom, a Holokauszt- és Dali-múzeum, megtudtuk azt is, hogy itt sok a newlyweed és a nearly dead, azaz a friss házas és aggastyán. Nevetett mindenki a szóviccen, a buszvezető narrátor sem volt már mai csirke. Tényleg sok idős nyugdíjas él itt, már aki megengedheti, és szinte minden sarkon van golfpálya is. Mira amúgy szépen viselkedett, a mozgó troli nagyon érdekelte, nézegetett ki, persze leginkább piros autóra vadászva. Apropó, a város nevének köze van az orosz Szentpétervárhoz: az első vasútvonal lefektetője, Peter Alexandrovics Gyementyev onnan származott-később Peter Demens néven lett állampolgár. Helyi legenda szerint egy másik férfival dobtak fel pénzt, ki nevezheti el a várost, s Peter nyert.

Visszafele megálltunk még a Treasure Island-en, de nem volt nagy durranás, sem kincs, ahogy a neve súgná, csak egy nagy kalózfigura. Nagyobb öröm volt a motorháztetőn ücsörgés és a kivilágított Tampa visszaúton.