Méri mamát ma vittük ki a reptérre, elég kalandos volt az út. Előszír is a parkológarázsban eltévedtem, és egy olyan zsákutcába kerültem, ahol 5 percig pilickáztam, tolattam, míg ki tudtam jönni végre. Aztán kiderült, hogy anyu egyik bőröndjébe 6 fonttal több a cucc, mint szabadna, így a pikéten kezdtük átpakolni...mert 15o dollár a felár a plusz súlyért. Olyan idegesek voltunk mindketten, hogy a könnyes ölelkezés elmaradt, anyunak menni kellett már.
Hiányozni fognak az intelmei, a segítsége, Mirának még a fanhangja is, amivel a Csiribiri-t énekelte. Íme két utolsó kép róluk, indulás előtt és a tegnapi fürdetés után. Persze lesz folytköv, az elválás nem örökre szól! Viszlát Magyarországon, agúúúú!
1 megjegyzés:
Amilyen szeretettel öleli Anyud a babádat..hát nagyon nem lehetett könnyű hazajönnie....
Csodaszép a kisembered:-)
Megjegyzés küldése