Elkezdődött. Mármint Mira szocializációja. Első lépésként beiratkoztam a helyi netes kismamaklubba, így kimozdulok a 4 fal közül úgy is, hogy másokkal találkozom, harmincas anyákkal és gyerekeikkel. Majdnem 9o tag van, lehet, hogy lesz közülük olyan, akivel jobban öszemelegednünk és egymáshoz átmehetünk játszani. Az amerikaiak ugyanis gyakran költöznek messzire is, így mindig lesz valaki, aki új barátokat keres.
A másik a játszótér. Tegnap anyu hiányában a parkot megkerültünk, utána betoltam a játszóra a kocsit és kivettem Miribabát. Mint a profi síurgó dőlt előre, nyálzott mint a kis boxer, úgy figyelte a gyerekeket. Meg a néhány apukát, akiket ügyeletre osztottak be. Fő attrakció egy MacKenzie nevű kislány volt, aki kétpontos ippont dobott minden homokozójátékon. (A nevét úgy tudom, hogy a játszó szélén bagozó anyukája odaszólt néha, hogy "hagyd abba, MacKenzie, vagy megyünk haza".)
Mirára még nem kellett rászólni, mivel nem mobilis, ő volt a legjobb gyerek a játszótéren. Vajon meddig marad ez így?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése