2009. március 10., kedd

Áááááááálomkór

gyötör az utóbbi hetekben, az 1. trimeszter álommanója visszatért, hogy homokot szórjon a szemembe. Pironkodva bevallom, hogy már hetek (!) óta ígérgetem a jojobaolajas masszást férjuramnak, de még délutáni sziesztákkal is úgy kidőlök, hogy sokszor már barikaszámlálás után vagyok jócskán, mire ő elálmosodik.
Éjjel viszont gyakran ébredek, a kiskorú már most sem kér engedélyt a bulira, s hajnali órákban kezdődik a tánc. Már csak az oldalamon tudok aludni, de az sem kényelmes mindig.
Én is éjjeli bagoly vagyok máskülönben, családi legendák szerint nehéz volt altatni, mert addig durmoltam, míg valaki cipelt, de ha a fenekem lepedőt ért, rögtön rázendítettem. Remélem, én ennél jobb lapokat kapok, bár megérdemelném, hogy visszakapjam a kölcsönt.

Nincsenek megjegyzések: