Ma még nyugodtan megreggeliztem. Nem rángatta senki a pizsamám, nem kellett felállnom hogy Mirát vécére vigyem. Elintéztem a legfontosabb ügyeket, pl. új jogsi, lábász (Méri mama szava a pedikűrre), vásárlás. Külön hálás vagyok ezért a hétért, mert az óra átállítása Zoéra szörnyű hatással volt, reggel ötkor kelt, néha nem aludt délután. Gyerekek tévéznek, Zoé anyu ölében van. Magamba szívom ezeket az utolsó pillanatokat, mert holnaptól nem lesz ilyen mankóm. Még jó, hogy Darren itt van 5 napig és jó időt jósolnak, a hó immár el is olvadt. Kicsit félek, főleg az esti óráktól, fürdetéstől, ami néha még Méri mamával is stresszesen alakult. De majd lesz valahogy. Eltelik ez a tél is. Most, hogy Zoé jár, talán könnyebb lesz a dolgom, mint év elejétől nyárig. Ugye? Ez lesz a mantrám. Úgyis nőnek, mint a gomba, Mira egyedül öltözik, Zoé már fut, leguggol, onnan feláll, megy tovább. És biztos, hogy lesz rengeteg örömteli pillanat, meg hajtépés, majd itt kieresztem a fáradtgőzt. Meg centitépkedés, mert Méri mama sok cuccát itt hagyja, még visszajön, szerencsére.
Múlt héten volt egy kis hó itt, 5 centi, hamar elolvadt másnap, de kipróbáltam a két gyerek beöltöztetése és szánkóztatása c. extrém sportot. 2o percet bírtuk, aztán Zoé ráunt a szánkózásra, viszont menni a hóban, csizmával még nem tudott. Érdekes lesz a kimenetel télen. Az erő legyen velem.
Mira régóta rágta a fülem a korcsolyázással, azt hiszem, ezt a sportot is abszolváltuk, méghozzá az egész szezonra. Már fáradt volt, mikor odaértünk, kölcsönkori 5 dollár, belépő kettőnknek 1o dollár, megtett körök száma egy. Előtte üvöltés, mert nagyon zavarta a bukósisak csatja, de aztán megmutattam, hogy nála sokkal nagyobb gyerekek is viselik, akkor belenyugodott. A derekam majd leszakadt, Mira lába meg géppuskaropogásként szalad a jégen, komolyan, mint Michael Flatley. De még lépegetni akar a korival, minden méteren elcsúszik. Abban maradtunk, hogy jövőre megpróbáljuk. Az sem volt épp jó időzítés, hogy amint felöltöztünk, jött a jégtisztító autó. Akkor készült ez a kép is:
Múlt héten volt egy kis hó itt, 5 centi, hamar elolvadt másnap, de kipróbáltam a két gyerek beöltöztetése és szánkóztatása c. extrém sportot. 2o percet bírtuk, aztán Zoé ráunt a szánkózásra, viszont menni a hóban, csizmával még nem tudott. Érdekes lesz a kimenetel télen. Az erő legyen velem.
Mira régóta rágta a fülem a korcsolyázással, azt hiszem, ezt a sportot is abszolváltuk, méghozzá az egész szezonra. Már fáradt volt, mikor odaértünk, kölcsönkori 5 dollár, belépő kettőnknek 1o dollár, megtett körök száma egy. Előtte üvöltés, mert nagyon zavarta a bukósisak csatja, de aztán megmutattam, hogy nála sokkal nagyobb gyerekek is viselik, akkor belenyugodott. A derekam majd leszakadt, Mira lába meg géppuskaropogásként szalad a jégen, komolyan, mint Michael Flatley. De még lépegetni akar a korival, minden méteren elcsúszik. Abban maradtunk, hogy jövőre megpróbáljuk. Az sem volt épp jó időzítés, hogy amint felöltöztünk, jött a jégtisztító autó. Akkor készült ez a kép is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése