Megy a gőzös, tombol a nyár

A hétvégén az Ikeában voltunk, vettünk ezt-azt, többek közt a kis favonatot Mirának. Az autók mellé ezek is bejöttek kedvencnek, rengeteg témához kapcsolódó könyve van és már karonülőként szerette Illyés Gyula Mozdony c. klasszikusát. Mikor kicsomagoltuk a vonatokat, volt egy szabad félóránk, ugyanis a lányka ezekkel játszott, vitte őket ide-oda (egy a kézben, kettő hóna alá csapva), minden felületen tesztelte a kis vagonokat. Minimális befektetés, elsöprő sikerrel.

Aztán Darren is hozzáfiatalodott a lányához és előkerültek a sínek is. Mira meg átcsapott Sínfelszedő Kisiparosba, így ezt a szettet elraktuk későbbre.

Az ikeás könyvespolc összeszerelése újabb program volt, én gyorsan marokra fogtam az összes szeget, de nem kellett izgulni, már a csavarhúzó puszta látványa lefegyverezte a kis ezermestert.

Amúgy meg kánikula van, Cicó így párologtat...

...nekünk, akiknek kevésbé van víziszonya, itt a komplexum medencéje, ami majdnem mindig üres, így kicsit olyan, mintha a sajátunk lenne. Már csak azért is, mert az életmentők továbbra sem törik magukat, hogy a vizet nézzék, miközben én babával az ölemben lavírozok. Ma a srác kiolvasta a fél könyvét, miközben mi fürödtünk. Nem vagyok egy bemószerolós fajta, de azt hiszem, hívom a lakóközösség vezetőjét, mert nem azért fizetjük őket, hogy ingyen nyaraljanak.