Mert különben dühbe jövünk...

De igazából ám. Nem zsírpapír zörög a háttérben, mint amikor Bud Spencer bácsi osztogatja a sallert azonos című filmjében, hanem valódi kisbaba sír. Mostanában Pöffeteg Gomba illetve a szintén nem túl hízelgő Miranha (a húsevő, szintén gyönyörű ámde veszélyes piranhák után szabadon) becenevekre hallgat.
Reggel jókedvű azért, gyorsan meg is reggelizek ilyenkor, míg eljátszik. De utána semmi nem jó.
Játszom vele a szőnyegen? Karját nyújtja, hogy vegyem fel. Onnan viszont lefelé nézeget és kamikazeként bukna alá játszani újra. Séta közben nyög, mert utálja, hogy bekötöm a kocsiba, este 5 után pedig már 3 házzal odább is tudják, hogy kisbaba lakik nálunk, olyan a zajszint.
Gondoltam én sok dologra már, mi lehet ennek az oka. Talán kevés a tejem? Az nem lehet, napi 3-4 nutellás szállítmány érkezik a bugyorba. Játszunk vele, zenét hallgatunk, cipeljük, hintáztatjuk karban. Arra gyanakszom, hogy keveset alszik. Éjjel csak enni kel fel, de napközbeni szunyájából egyet törölt, a maradék hármat pedig 2o percesre csökkentette.

Meg kell mondjam, kivagyunk Darrennel rendesen, aki rengeteget segít, főz, dajkál, velem töri a fejét hogy mit lehetne jobban, másképp...de este 8-kor, mikor végre csend van, rongybabaként dőlünk a kanapéra és egymásra nézünk, megállapítva: a testvérprojekt bizonytalan időre elhalasztódik, mert ilyen babából elég nekünk egy is.

Update: míg én a fenti sorokat gépeltem, Mira apukája ölében volt, aki úgy gondolta, próbálkozzunk újra a cumival. Fojtott sírást hallottam, majd Darren kiáltását, hogy menjek gyorsan. Nos, a kisasszony valahogy megforgatta a nyelvével a cumit, ami szájpecekként állt keresztben...még jó, hogy egy pillanat alatt kihalásztam a szájából. Megijedt éccsapa is, innentől kezdve nyista cumi.

De azért hogy nem mindig a Kimerült Anyuka Panasza legyen a fő szám, felrakok néhány képet a hosszú hajáról. Tiszta Rapunzel, nem? Másnak egy év alatt sem nő ennyit...